Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
1995. augusztus |
A csakrák valóban léteznek. Sok emberi név van arra, ami egy biofizikai kapcsolatként érzékelhető a szellemhez. Ezek a kapcsolatok léteznek olyan értelemben, hogy a lélek, vagy szellem szétárad a fizikai testben, és mindenhol elvegyül azzal. Egy inkarnáció nem egy felületes dolog. Egy testen kívüli élmény során a lélek elválasztódik a fizikai testtől, és az ember, ami megmarad, néma, mintha érzések vagy különösebb gondolatok nélküli lenne. Ez egy csendesen eltöltött idő, világias feladatokat szemlélve vagy végezve. Ahogy a lélek az inkarnáció során szétterjed mindenütt a testben, úgy igazítja magát, hogy átfogja a világot. A lélek a meghosszabbításain kresztül kommunikál, az emberi karokkal és lábakkal, és ez nem egy természetes pozíció a lélek számára. Az olyan létformákba történő inkarnációknak, melyeknek nincsenek karjai és lábai, értelemszerűen más csakráik vannak.
A csakrák az inkarnálódott szellem funkcióihoz kötődnek, nem az emberi formához. A szellem központosítja magát, ezért van a szív csakra, és a tudattal való összeköttetésre helyez hagsúlyt, innen a harmadik szem, de az emberi test többi szerve mellékes a szellem számára, amely nem foglalkozik az emésztéssel vagy a helyzetváltoztatással, vagy ehhez hasonló funkciókkal. Mindamellett az olyan szellemek, amelyeket jobban elbűvölnek a fizikai tevékenységek, mint a szex vagy a droghasználat, szétszóródottabbak lehetnek a fizikai testben. A szív csakra egy központi csakra, az emberi testben is és a csakra-működésben is. Számos oka van ennek. Először is, a szív az emberi test közepén van annak érdekében, hogy feladatában jól szolgálja a testet, egy keringési központként. Másodsorban, a szív reagál az érzelmekre, állandóan, gyorsan ver ijedtségkor vagy izgalomkor, szabályos vagy szabálytalan módon, összhangban az adott élethelyzettel. Harmadsorban, a lélek spirituális középpontosodása egy ember fizikai testében hasonló okokból kell, hogy középponti legyen. Minthogy a lélek kitölt bármely lényt, amibe inkarnálódik, kifeszül az emberi végtagokba és ujjakba is. Hogy egy egységként működjék, a lélek valóban felhasznál magából részeket, hogy egységet tartson fel, és adhéziós tevékenységet. A szív csakrának, bár nem keringtet folyadékokat, hasonló fontossága és szerepe van.