ZetaTalk: Szertartások

A szertartások erősítenek, mivel ezek formalizált gyakorlatok, és az eredményük előre látható. Egy bizonytalan világban az élet gyakran követ ilyen gyakorlatokat egyszerűen az enyhülés miatt, amit a megjósolhatóság hoz. A változás, még ha az a pozitív irányba történik is, nyugtalanságot hoz. Ezért a közönséges folyami rák, mielőtt belépne egy sötét sziklahasadékba, rutinszerűen megáll egy kicsit, mivel ezt az extra pillanatot, hogy az előtte fekvő ösvényre egy fürkésző tekintetet vessen, megnyugtatónak találja.

Ha ismételten hajtják végre, egy gyakorlat szertartásossá válik. Az emberek a szertartásokról a vallás kontextusában beszélnek, vallási szertartásokként, de az életük eléggé tele van tűzdelve szertartásokkal, melyek naponta megtörténnek, hetente, vagy mindenesetre gyakran. Kezdjük a reggeli gyakorlattal. Miért kell az újságot megszokottan kávé mellett olvasni, és nem más időkben a nap során? Valakinek, aki ehhez a szertartáshoz szokott, a reggeli csésze kávétól a hírek nélkül hiányérzete támad és kényelmetlenül érzi magát, és még az is elképzelhető, hogy felöltözik és elhagyja a házat, hogy vegyen egy újságot, hogy így a szertartás teljessé váljon. A férfiaktól elvárják, hogy kinyissák az ajtót a hölgyek előtt, mely egy olyan szabály, ami azon feltételezés következményeként lett bevett, hogy a nő lehet hogy gyermekkel van, vagy egy kisbaba lehet a karjaiban, de ez a megszokás rendszeresen szertartásossá válik, hogy egy terhekkel megrakott férfi le fogja tenni a nyalábjait, hogy egy szabad kezekkel rendelkező és ereje teljében lévő nő előtt kinyissa az ajtót.

A szertartások lehet hogy gyakorlatokként indulnak, de szertartásokká válnak, ha abszolút szabály válik belőlük. Bár a szertartás ön-kivetett - mint egy rögeszmés kényszercselkvés eseténél -, bármely cívódás a szertartás természete és szükségessége fölött is az egyénen belül játszódik le. Vallásos szertartások fejlődnek ki a vallásos elit támogatására a nyájaik fölötti irányítás fenntartása érdekében. A szabályok nem szeghetők meg, mivel először egy szertartást kell megsérteni. Irányító szertartásokat nagy előszeretettel használnak fel önmagukat-szolgáló idegen csoportok, olyannyira, hogy majdnem minden mozdulat valamiféle ritualizált viselkedés része. El lehet képzelni, hogy egy olyan tevékenység, mint akár egy űrhajó irányítása mennyire ejárásosítva lehet, de az esetleges emberi várakozásokkal ellentétben, egy az önmagát-szolgáló orientációban álló pilóta nem fogja felrúgni a gyakorlatot, még jó okból sem. A ritualizált magatartás megváltoztatása kívül lépés lenne a legfőbb urak irányításán, akik inkább elveszítenének egy hajót, mintsem hogy elveszítenék az irányítást.

All rights reserved: [email protected]