ZetaTalk: Élet a Marson

A Mars ma egy halott bolygó, de a nem régi múltban nem ez volt a helyzet, ahogy bizonyítják ezt a viharvert építmények a Marson a Nagy Piramisokra és a Szfinxre emlékeztetve. Néhány életet hordozó planétának erősebb alapzata van másoknál, közelebb lévén egy nap melegéhez, például, különösen pedig ha történetesen egy vízi bolygó, akárcsak a Föld. A Marsnak kevés van ebből a becses alkotóelemből, és csak ott hordozott életet, ahol a fagypont nem ejtette csapdába a vizet. Egy vízi bolygót körülvevő légkör gyorsan újra tud képződni, különösen azokban a komponensekben, melyek az életet támogatják. Egy kiszáradt bolygón az atmoszféra törékeny, és minden egyes felépülés többet vesz el az értékes vízből.

A múltban, a Mars életet tartott fenn egy olyan szinten, ami hasonló a mi otthonunkhoz a Zéta Reticuliban - mohák, rovarok és férgek. Ilyen világokban nincs elegendő élelem a táplálékláncban, hogy állatokat lásson el ezen a szinten felül, és visszavetések többször történnek. Esetleg egy bogárevő hüllő megkapja a rajtját, csak azért, hogy kihaljon sovány idők alatt, újra és újra. Így az ilyen bolygók hosszú időkig megmaradnak egy szinten.

A Mars a végzetével a 12. bolygóról érkező látogatóinak eredményeként szembesült, akik a Marson kezdtek bányászati munkálatokba inkább szívesebben, mint a Földön, ahol nagytestű ragadozó emlősök kószáltak nagy számban. A 12. bolygónak nincsenek ilyen ragadozói a szárazföldön, és amilyen hatalmasok és izmosak ezek az óriás humanoidok, úgy reszkettek ennek gondolatára. Bár a Mars légköre vékony volt, bőséges volt, így a látogatók nekiláttak felhasználni azokat a víz készleteket, amiket mozgósítani tudtak, hogy kimossák az ércet, ami kellett nekik. Miközben így tettek, arra törekedtek, hogy kontrollálni tudják a lefolyást a Mars viszonylag lapos felszínén, és egy meggondolatlan módon tették ezt, lefelé irányítva a szennyvizet egy csatornán. Így a drága vizet egyre inkább a föld alá küldték, és az eseményeknek egy nem megfordítható lánca lendült mozgásba. A Mars felszíne hűlt, ahogy az atmoszféra vékonyodott, és a megfagyó felszín meggyorsította ezt a folyamatot.

Hamarosan a légkör túlságosan vékony lett a lélegzésre, és mivel a 12. bolygói humanoidok egy örökös nyárhoz vannak hozzászokva, koránt sem vonakodtak elhagyni egy befagyó bolygót. A Föld mostmár jobban ígéretesnek látszott, különösen, hogy kevés más lehetőségük volt. Kiötlöttek módszereket a ragadozókkal való elbánásra, főként úgy, hogy védekezésben gyakorlott emberi rabszolgákkal párnázták ki magukat. Végül, miután el lettek szigetelve a Földtől, megtanulták, hogy hogyan hozzák létre és tartsák fenn saját légkörüket légmentes kamrákban, és így áthelyezhető módon folytatták a bányászati munkáikat a Naprendszeren belül, ezen és azon a helyen, és még most is itt vannak.

All rights reserved: [email protected]