Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. július |
- |
Az emberi társadalomban a felavatási vagy beiktatási szertartások gyakran egy különleges státusz megkezdődését határolják el, mint például a keresztelő, a házasság, katonai besorozás, közszolgálat, vagy belépés egy szakmába vagy iparba. Az így elhatárolt ember tudja, mikor kezdődik ez a státusz, és ugyanígy mások is. Hasonlóan, egy státusz megszűntét lezáró- vagy kilépési szertartásokkal határolják el, mint például a temetés, válás, leszerelés, megszűntetési értesítés, vagy kizárás. A szertartások az élet minden aspektusát lefedik, úgymint egyházat, országot, iskolát, rokonokat, dolgozókat, sőt még puszta mulatságból megkezdett tevékenységeket is hivatalos bejelentések jelzik, tanúsítványok, a tárcába becsúsztatandó kártyák, kiosztott számok, néha pedig kis sapkák, kitűzők és hasonlók. Mindez azért van, hogy segítsenek az embereknek vonatkoztatni. Te is hozzájuk tartozol? Ja, látom, igen. Biztosan van képzettséged az orvosi kezelés ellátására? Ja, látom, van.
Ám a kontaktáknak - köztük azoknak a kontaktáknak, akik eltérítettekként hivatkoznak magukra - nem volt beiktatási szertartásuk. Miután nem lehetnek biztosak a kezdetben, biztosak lehetnek-e a véget érésben? Honnan tudják megmondani? Miután a kezdés és a vég a Hívást leadó ember irányításán múlnak, a kontaktusok véget érhetnek ugyanolyan gyorsan, mint ahogy elkezdődtek. Egyszerűen mondj nemet. Ilyen egyszerű. A saját kérésedre létrejött kontaktus akár az önmagát-szolgálnitól volt, akár a másokat-szolgálnitól, az eredmény ugyanaz. Nem vagy többé kontakta.