Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1998. október |
- |
Sok ember, amint gyors változásokat figyel meg az időjárásban vagy a műhold-vételben, azon nyugtalankodik, hogy az eljövő kataklizmák hasonlóan gyors társadalmi széthullásokat fognak eredményezni, még jóval a póluseltolódás hete előtt. Azon aggódnak, hogy miről fogják megérezni ezeket a változásokat, nemcsak a természeti eredetűeket, hanem egy kiszámíthatatlanabb forrásét is - az emberi társadalomét. Összeomlanak a bankok? Üresek lesznek a polcok a zöldségesnél? A polgárőrség fog menetelni a békés szomszédjaik utcáin? Mit fognak nekik szegezni? Amíg mi képesek vagyunk megjósolni körülményeket a természetben, addig az emberi társadalomban gyökerező tényezőket - mint a lehetséges erőszak vagy a potenciális békés enklávék - nem tudunk előre megmondani. Ezek az ember kezében vannak.
Mindamellett, valószínűtlen, hogy erőszakos, gyors változások legyenek amíg közel nem leszünk az időhöz, amikor már eléggé világos lesz az emberiség egésze számára, hogy a világuk, ahogyan ismerik, nem fog folytatódni a következő pár heten vagy hónapon túl. Az emberiség azt szeretné hinni, hogy a jövő olyan lesz, amilyen a múlt volt: kiszámítható, a nap felkel, a gabona betakarítva, időnkénti áradások, esetenkénti aszályok, előre nem látható egészségi bajok, mint a rák vagy a szívinfarktus, csecsemők születnek, és a világ megújul. Ehhez ragaszkodnak. Mindaddig, amíg nem lesz teljesen világos, hogy ez nem fog folytatódni, az emberi társadalom nem fog összeomlani. Ők bele fognak kapaszkodni a hitbe, hogy ez folytatódni fog, mert a szív ezt akarja hinni.