Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. december |
- |
Sok kapcsolattartó ad kifejezést egy olyan érzésnek, hogy ő tud bizonyos dolgokról, amelyek bekövetkezése valószínű a jövőben, és érzelmileg készen áll ezekre a történésekre, de tudatos szinten nincs tisztában velük, hogy mik lehetnek ezek. Természetesen, az emberi társadalomban, azokat, akik túl hamar készülnek fel a kataklizmákra, különcnek fogják tekinteni és következésképpen ki fogják nevetni, vagy azzal fogják zaklatni, hogy miért keltenek ok nélkül riadalmat. Amikor az élet ma nagyon is olyannak tűnik, mint amilyen az élet volt tegnap, az átlagember bármelyik társadalomban a ma Földjén nem fog hallgatni egy elkövetkező kataklizmákról szóló üzenetre túl sok türelemmel. Mindamellett, kontakták, akik nyitottak voltak az üzenetre, amit másokat-szolgáló idegenek készek voltak átadni, tudják, hogy a Földnek hasadó változásokban lesz része hamarosan, és tudat alatt fel vannak erre készülve.
A gondolkodásban való elszakadás oda vezet sokakat, hogy azt higgyék, ez a tudás/ismeret valamiféle időzített kibocsátásba van kódolva, ahol a tudás/imseret nem igazán elérhető az emberek számára egészen egy kevés hónappal vagy akár nappal a kataklizmák előttig. Ez az időzítés valóban így is lehet, viszont a kontakták teljesen tisztában vannak a körülményekkel. Ők csak egyszerűen azt választják, hogy tudatlanok legyenek erről az emberi társadalomban való napról-napra való létezésük során. Mikor eljön az ideje, kapcsolatba fognak kerülni tudat alatti ismereteikkel. Sokak számára, a konfliktust, amit a korai tudatos tudomás hozna, jobb nem abajgatni. Például:
Egy anyának fogyatékos gyereke van, olyan, akinek orvosi ellátásra van szüksége az életben maradáshoz. Az anyuka tudja, hogy a gyereke nem fog tovább élni egy hétnél, miután az orvosi ellátás megszűnik, és hogy el fogja temetni a gyerekét röviddel azután, hogy a kataklizmák leszaggatják a hidakat és letépik a telefondrótokat a póznákról. Ha tudatosan tisztában lenne azzal, ami jönni fog, akkor bátorítaná-e vajon ezt a fogyatékos gyereket, hogy megtanuljon írni és olvasni a jelen pillanatban? Az effajta bátorítás erősíti a szellemét mind az anyukának, mind a gyereknek, és már ezért az egy okét is megéri a fáradságot. Az anyuka azt választja, hogy ne tudjon semmiről.
Egy fiatal üzletember egy kisvárosban számos egyént alkalmaz, akiket marginális alkalmazottaknak tekint a legtöbb dolgozó, mivel ezek alacsony iskolázottságúak, csak félig-meddig járatosak, és gyakran csak törik az angolt. A foglalkoztatásuk során a fiatal üzletember bátorítani tudja őket az önfenntartóságra, és azt látja, hogy a beosztottjai kertet művelnek és gépeket javítanak meg az ő gyámsága alatt. Ha tudatosan tisztában lenne az eljövendő kataklizmákról, akkor a figyelme az üzlet igényeire vonatkozólag megtorpanna, és a cége esetleg nem virágozna úgy. Következésképpen, kevésbé lenne képes táplálni másokat az előkészületekben. Azt választja, hogy ne tudjon róla.
Egy katona olyan helyzetben van, hogy befolyásolni tudja az üzeneteket, amiket a köznép kap a parancsnokságokról. Ezek az üzenetek finoman ösztönözhetik, de el is fojthatják az Ébredést, pusztán a hangvételüknél és a hordozott információ-csipetkéiknél fogva. Merev környezetben dolgozva, a katonának óvatosnak kell lennie, nehogy sértődöttséget, haragot fejezzen ki, amit az engedelmesség megtagadásának fognának fel, és ami az eltávolítását eredményezné a befolyásos helyzetéből. Ha tudatosan tisztában lenne az eljövendő kataklizmáknak és az idegen jelenlétnek mindenfelé, akkor a buta rendszabályokhoz és előírásokhoz való ragaszkodást egyre inkább terhesnek találná, és esetleg ki is fejezné ezt egy óvatlan pillanatában. Azt választja, hogy ne tudjon róla.