Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. június |
- |
Egy vegyes orientációjú társadalomban számos korlátja van a teljes polarizációnak, ami az Átalakulási folyamatnak a végeredménye. Ahogy az esetleg várható is lenne, ezek a korlátok mind az önmagukat-szolgálók javára vannak, akik előnyben részesítik, hogy a másokat-szolgálók körülöttük legyenek, prédaként. Túl a nyilvánvaló tényen, hogy a két orientáció fizikailag összevegyülhet egy vegyes orientációjú felállásban, ott van a másokat-szolgálók hajlamossága, hogy felelősséget érezzenek másokért, és hogy ácsorogjanak. Legvégül, a halálon és a kiválogatódáson keresztül - amely a következő inkarnációt megelőzően történik - az orientációk úgyis elkülönülnek, ha másért nem azért, mert azokat, akik nem másokat-szolgálók, eltávolítják. Semmi sincs vajon, amit egy felelős másokat-szolgáló ember tehet, ilyenkor, hogy elkerülje a csapdákat, amelyeket folytatólagosan állítanak neki?
Mivel az élet a földön egyre elkeseredettebb lesz, élelemhiányokkal, sérülésekkel és egy állandó magas szintű pánikkal, a másokat-szolgálók erősen odakötve fogják magukat érezni, hogy a szükségben lévőkkel maradjanak. Igazság szerint, nincs sok minden, amit a körülmények megváltoztatása érdekében tenni lehet, hiszen az élet a legjobb esetben is rögös lesz, és az életben maradás lesz a legtöbb, amit a nem hibrid közösségekben élő emberek remélhetnek. De amiket rendbe lehet tenni, azok a hozzáállások és a várakozások, melyeket a valósághoz és a várható jövőbeli körülményekhez lehet igazítani.
Az orientációk elkülönülése elkerülhetetlen, és bármely bűnösségi túrákat, amiket az önmagukat-szolgálók megpróbálnak elkövetni a lelkiismeretes emberek ellen, határozottan ebbe az összefüggésrendszerbe kell helyezni. Az emberek nem felelősek ezért a szétválasztódási folyamatért, és nem tudják befolyásolni annak kimenetelét vagy iramát. Az önmagukat-szolgálók a saját erőforrásaikra kell, hogy vettessenek, hogy saját magukról gondoskodjanak, ami - bármi történjék is - az a helyzet lesz, amire számíthatnak a jövőben. Az önmagukat-szolgálók kibékítése és kiszolgálása, végül, már csak heves megrázkódtatást fog teremteni a jövőben. Ezért, a többiektől az valójában egy jótett, hogy visszautasítsák, hogy a szolga-osztályuk legyenek.
Az életszínvonal drasztikusan esni fog, az elért címek és pozíciók elveszítik jelentőségüket, és bármely hamis biztonság-érzet takarékbetét-számlákból vagy vagyontárgyakból meg fog semmisülni. Így mindazoknak, akik túlélik a póluseltolódást, alkalmazkodniuk kell az új valósághoz. Bár ez mindenkinek nehéz lesz, a legnehezebb azoknak lesz, akik megszokták, hogy szolgálatot követeljenek meg. A kívánalmaik növekedni fognak a hiányérzetükkel arányosan, ami viszont kínzó lesz. Kimerülve és félig halálra éhezve maguk is, sztoikus emberek a másokat-szolgálni orientációban jajveszékelő és égő követelések karával körülvéve fogják magukat találni. Tegyél valamit ezzel a helyzettel - ez lesz a kívánság, amikor semmit sem lehet tenni. Ezért azok, akik a másokat-szolgáló orientációban vannak, számítva erre, meg kell tanulják, hogy süket füllel fogadjanak minden feléjük szóló követelést, mivel a kezük egyszerűen tele lesz azzal, amiről tudják, hogy meg kell tenni.
Az önsegélyezés kell legyen a szabály, amikor csak lehetséges, mivel a másokat-szolgáló orientációban álló felelősségteljes egyének terhe - ellátva a körülöttük lévő mindenki szükségét - igen nyomasztó lesz. Ezek az egyének lesznek majd azok, akik mozgásban tartják az élelem- és energiatermelés gépezetét, akik a tervezést és szervezést végzik, és akik magukhoz térítik a tébolyodottakat, hogy megközelítsék a lépéseket, amelyeket meg kell tenni. Ezeknek az egyéneknek saját magukat viszont erőben kell tartaniuk, különben ha elesnek a kimerültségtől, akkor nem lesz vezetés. Ezért nyafogásokat és ügyes manővereket a támogatásra az ellentétes kívánsággal kell, hogy fogadják, miszerint ilyesféle segítségeket csak akkor kellene kérni, amikor az önsegélyezést már megpróbálták, és újra és újra megpróbálták, és csak akkor szabad adni, amikor már mindenki számára nyilvánvaló, hogy másoktól való segítség szükséges.