ZetaTalk: Einstein

Amikor Einstein kifejtette elsődleges relativitáselmélet, az E=m*c a négyzetent, akkor ő nem számított arra, hogy ebből bármiféle gyakorlati haszna származhat majd az embernek, sem arra, hogy ez segítene majd megmagyarázni az átlagembernek, hogy a világa miért úgy működik, ahogyan működik. Ő az elméleteit az emberiségnek nem az általános elfogadás előérzetével adta, ennek következtében. Ezek egyszerűen nem alkalmazhatók arra a világra, amelyben az ember benne él, napról napra. Einstein elméleteit még mindig pont annak tekintik, elméletnek, ma, az emberek, és azok közül oly kevés az, amelyik kipróbálható lenne, az eredmények pedig még ma is vitathatók. Einstein, az erőfeszítéseivel, a horizontra irányította az ember figyelmét, kérve őt, hogy emelje fel szemeit, és gondolkodjon tiszta fejjel, újra és újra. Így, az elméleteinek gyakorlati alkalmazása a mindennapos dolgokban, amelyek még a tudósokat is érintik az ő laborjaikban, egyszerűen nem lehetséges.

Einstein több volt, mint géniusz, emellett ő egy nagyon eltökélt küldetésen is volt, egy csillaggyermekként inkarnálva egy fejlett entitás által egy magasabb denzitásból. A küldetése soha nem valósult meg, de még csak el sem kezdődött, mivel az annak támogatásához szükséges peremfeltételek, amit neki el kellett volna indítania, soha nem voltak megfelelően jelen. Ez egy gyakori kimenetele az irgalmas küldetéseknek 3. denzitású világokban, mellyel az Einstein entitás korábban találkozott már, és nem vesztegette az idejét búslakodással. Einstein fel lett készítve a küldetésére a születési helyével: agy, oktatás, és a család meleg támogatása - a tipikus zsidó bölcső. Ez nem volt egy hiányzó paraméter. Einstein a radikális pozitúráiért szerzett magának hírnevet, melyek zavaróak voltak logikájukban. Tisztelték őt és féltek tőle a kényelmes és régi magyarázatokhoz ragaszkodó ellenfelei, és mindenképpen jó pozícióban volt ahhoz, hogy új koncepciókat terjesszen el. Ez sem volt egy hiányzó paraméter.

Ami hiányzott, az az oktatásügyi vezetés készsége volt, hogy adoptáljon, nem pedig kigúnyoljon, bizonyos koncepciókat, melyek prezentálására ő lett felkészítve. Ezek a koncepciók az atom szeleteléséről - nem pedig hasításáról - szóltak, ami valóságos alkímiává formálta volna át azokat a kezelhetetlen energiaforrási problémákat, amikkel az emberiség ma néz szembe. A maghasítás volt az atombomba mögötti koncepció, egy elszabadult folyamat irányíthatatlan hőt és expanziót - egy robbanást - eredményezve. A szeletelés nem más, mint a hideg fisszió, mely megfelelő know-how-val alap elemeket az összetevőikre képes alakítani, a maradékot pedig egy későbbi ponton lehet hasznosítani. A szeletelés szintén a korrekt metódusa a radioaktivitás hatástalanításának, ahol a folyamatot megállítják a szeletelés után, átugorva az újraházasítást. Einstein tudta, hogy a blokádja ezeknek a koncepcióknak messze kinyúlt az akadémiáról (v. egyetemi/tudományos körökből/világból), mivel az energiakartellek egyikei a leghatalmasabbaknak. A vagyonos kartelleket veszélyeztető koncepciók segítségül hívnak kormányzati-, csakúgy, mint ipari válaszlépéseket. A megvesztegetés vagy a megfenyegetés mindig jelen van, és sokféle formát felvesz.

Egy meg nem született vagy el nem terjesztett ötlettől rosszabb az ellenzett ötlet, mivel az ellenszegülés nem csak egyszerűen tagad, hanem felépít és hirdet egy alternatív teóriát, amit aztán le kell győzni. Jobb szabadon hagyni a pályát a gyereknek a töprengésre, mert megjelenhet a következő Einstein, ahogy meg is jelent. Ezúttal az útvonal nem az akadémia és viták nemzetközi színterén volt. Ezúttal a tehetség hordozója egy csöndes ember, szintén zsidó származással, egy egyszerű vízvezeték-szerelő és magában-tanuló zseni, aki szépen hozta a kívánt eredményt. Mivel nagyobb fejlődés történt a színpad elkerülése mellett, az ő neve és találmánya nem lesz feltárva itt a ZetaTalkon.

All rights reserved: [email protected]