Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. december |
- |
A természetben sok fizikai erő nem látható az ember számára. A szél a távolban lengeti a fákat, mágneses mezők felmágneseződött tárgyakat zuttyantanak összeállásra, sőt, még a gravitáció erői is láthatatlanok az ember számára. Hogy az ember képes legyen elmozdítani tárgyakat a gondolatai összpontosításával, azt csak a természetfölötti tartományban tekintik érvényesnek, mivel ez ritkán történik, és nem egy irányított módon, ami a tudósoknak lehetővé tenné, hogy tanulmányozzák és feljegyezzék. A jelenség nem egy irányított jelenség az emberekben, néhány jógi állítása ellenére sem. Az ember nem úgy lett megszerkesztve, hogy lehetőséget kapjon akaratlagos telekinetikus képességekre, és az, hogy ezek egyáltalán megtörténnek, csupán szunnyadó képességek következményeként lehetségesek, amik röviden kiváltódnak, többnyire egy dühkitörés kíséretében.
A 4. denzitásban, a képesség, hogy valaki önmagát levitálja, vagy más tárgyakat mozgasson, jelen van, és egy olyan képesség, mely élesíthető. Ez az intelligenciának egy tényezője, ami vagy természetesen jelen van az inkarnációra igénybe vehető fajban azon entitások számára, akik megszerezték a jogot a 4. denzitású létre, vagy genetikailag építik bele fajokba azok, akik így fognak megtestesülni. Éppúgy, ahogy telepatikus gondolatfolyamatokat lehet összpontosítani egy célpont felé, az agyhullámok, amelyek lehetővé teszik a levitációt vagy tárgyak mozgatását, szintén fókuszálhatók. A mechanizmus nem egy olyan, amit jelenleg értene az ember, de egyike a gravitációs és repulziós erőkhöz hasonló fizikai erők százainak. Lényegét tekintve, ezeknek az energiáknak egy árama összpontosul a lebegtetni kívánt tárgy alá, és ha a tárgyat mozgatni kell, egyenlőtlenül. Egy mozgatott tárgyat lényegében egy kissé lebegtetnek, hogy a súrlódás megszűnjön, és azután kibillentik a kívánt irányba egy kissé nagyobb levitációval az egyik oldalán.