Témakör
Sorszám
Megjelent
Kibővült
Fordította
< Tudomány >
< 47 >
1995. december
-
longint

ZetaTalk: Agykapacitás


Gyakran állítják, hogy az emberek agyuknak csak 10%-át használják. Ez ostobaság. Ha az agy a szükségletekre válaszul fejlődött ki, akkor miért kapcsolna ki és lenne tétlen? Kétségtelen, hogy a mai világ jobban igényli az agyi teljesítményt, mint az elmúlt idők igényelték, így az agy minden részének kell, hogy jusson munka, és jut is.

Az emberek feltérképezik az agyat, amennyire csak tudják, dokumentálják az agyműtétek alatt észlelt reakciókat, és agykárosodás folytán elvesztett képességeket. Így tudnak néhány feladatról, amiket az agy végez, de zavaros a képük a szürkeállomány azon részeit illetően, melyeknek látszólag semmi funkciója. Aztán ott vannak azok a figyelemre méltó teljesítmények, ahol az emberi agy látszólag gyakorlatilag hiányzik, csakúgy, mint azok az esetek, amikor egy agyvelőgyulladásos gyermek kétségtelenül normális képességű felnőtté fejlődik. Az emberi agy egy része a test működéséért felelős, ez nyilvánvaló, ha agytörzs-károsodás történik a szív és más szervek idegei felett. A élet megáll. De az agy ezen részei régebbiek, az agy alsó részénél, és semmilyen fokon nem keverednek az agy nagyobb és fiatalabb részeivel. Az emberek annak is tudatában vannak, hogy remekül élhetnek egy fél aggyal is, bal vagy jobb féltekével, mindaddig, amíg egy teljes fél megmarad. Mint több életfontosságú szervnél, az evolúció kedvez azoknak a különcöknek, akik túl tudták élni egyiknek az elveszítését. Ezért van kettő szemből, fülből, veséből, tüdőből, végtagokból, heréből és petefészekből, agyféltekéből. Amíg ép, mindkettő működik, és így az agy mindkét része keményen dolgozik, együttműködő csapattársakként, a köztük lévő összekötő szöveten keresztül kommunikálva.

Az embereknek zavaros a képük a szürkeállomány azon részeit illetően, amelyeknek látszólag semmi funkciója. Ha egy ember túl képes élni fél agyának elvesztését, és egy agyvelőgyulladásos egy minimális aggyal is élhet, akkor nincs sehol felesleges agykapacitás? Ez az feltételezés a lecsökkent agymérettel élő emberek látszólagos normálisságán alapszik. Ezek az emberek járnak, beszélgetnek, nevetnek a vicceken, nem felejtik el megmosni a fogukat - látszólag normálisak. Mindamellett, minthogy a legtöbben bámulatosnak találják még egyáltalán azt is, hogy nincsenek kómában, ritkán lépnek túl ezen a megdöbbenésen, hogy teljes kapacitásra vizsgálják meg őket. Egy egy petefészekkel rendelkező nő még mindig havonta ovulál, hisz mindkét petefészekben bőven elegendő pete található, és a klimax nem amiatt következik be, hogy ezek kiürülnének, hanem mert eljön az ideje. Egy tüdő vagy egy vese normál körülmények között képes a testet ellátni, de megfeszített igénybevétel alatt csökkent kapacitás tapasztalható. Pont így, míg a csökkent méretű agy az egyént képessé rá, hogy megtanulja, és hogy jól tanulja meg azokat a gyakorlatokat, amelyeket rendszeresen elvégeztet vele, amikor megfeszített munkára késztetik, a lecsökkent kapacitás megmutatkozik.

Minden komplex elképzelés több elméleti építőkockából épül fel, és ezen építőkockák mindegyike ugyanígy több részből áll. A gyerekek összeállítják ezeket az építőelemeket, apránként, darabról darabra, míg végül eljutnak egy ponthoz, amikor absztrakt koncepciókat alkothatnak. A gravitáció elméletét felfogják az iskolában, mert a baba ételdarabokat dobált le az etetőszékéből, és elbűvölte, ahogy azok lepottyantak és a padlón pattogtak, a kisgyerek pedig figyelte a madarakat, ahogy a gravitációval küszködnek csapkodó szárnyaikkal, de megértette, hogy a csapkodó karokkal nem emelkedhet fel, a gyerek pedig tornyokat és boltíveket épített kockákból, és látta, hogy a boltívnek meg kell tartania a felette lévő terhet. Mindezek a fogalmak a gravitáció absztrakt fogalmára épültek.

A lecsökkent agykapacitás képessé teszi a lesújtott személyt nevetni, amikor a többiek nevetnek, hisz a nevetés ragályos, különösen, ha valaki hozzájuk akar tartozni. A kisgyerekek talán nem nevetnek a többiekkel, ha nem is értik a viccet? A lecsökkent kapacitás viszont nem teszi lehetővé senkinek, hogy viccet találjon ki, sem hogy absztrakt elképzelést építsen, amit más még nem épített meg előtte. Ezért, a sérült agy képes folytatni régi funkcióit, ahol a kapcsolatok és a struktúrák nem vesztek el, de megáll a tudománya, ahol új elképzeléseket kell alkotni. Túl sok elmosott áthidalás, így a célt sosem érik el. Absztrakt fogalmak, intuíciók, hosszú távú tervek, adaptációs készség - ezek azok, amiket az a feltáratlan szürkeállomány végez, és nem tétlen.

All rights reserved: [email protected]