ZetaTalk: Kóma

A kómában fekvő páciensek igen elszomorítóak az orvosok számára, mivel náluk lényegében semmit nem lehet tenni, csak várni. Egy fertőzéssel szemben az orvos kipróbálhat számos antibiotikumot vagy hőkezelést, feljavíthatja a beteg étrendjét, és talán még a pszichés állapotán is javíthat, hogy fellendítse az immunválaszt. De egy kómás beteg érdekében az emberi test fenntartásán kívül mást nem lehet tenni. Az emberi doktorok nem biztosak az okban, mivel bár a kóma majdnem mindig egy súlyos fizikai feji ütés vagy egy testi kémiai zavar után áll be, sokszor még jóval a kiváltó ok megszűnése után is időzik. Voltak esetek, amikor a páciens - látszólag kielégítő állapotban - kómában volt évekig, és aztán, egy napon, egyszer csak felébredt. Ha megkérdezik, hogy emlékszik-e valamire abból az időből, a páciens kudarcot vall. Mi okozza a kómát, és hol járt a beteg, amíg a kómában feküdt?

A kóma ugyanazt a mechanizmust használja, mint amit mi idegenek teszünk egy látogatás alkalmával, amikor a látogatást csak a tudatalattiban engedjük rögzülni. Ez egy kémiai blokkolás, és feloldódhat épp olyan hirtelen, mint amilyen gyorsan alkalmazható - perceken belül. Múltbéli genetikai módosításoknak köszönhetően az emberi testnek átlapolt agyai vannak, hogy a tudatos agy van a legkevésbé jól gyökerezve. Hogy egy számítástechnikai analógiát használjunk, a tudatalatti a hardver, és a tudat a szoftver. Ha a testet elárasztó kémiai összetételből hiányoznak bizonyos összetevők, a tudat deaktiválódik éppolyan biztosan, mint ahogy egy szoftver nélküli számítógép nem tud adatot feldolgozni: a lámpák égnek, a ventillátorok zúgnak, de semmi nem történik. A test azon részei, amelyek be vannak huzalozva (hardwired), folytatják működésüket: szívverés, légzés, reflexek, emésztés. A látogatások során, természetesen, a kontakta nem kómás állapotú, minthogy mi csak igazítunk a test kémián, hogy így a tudatalatti működik, de a tudat deaktiválva van. A kapcsolatba kerültek nem felejtik el a látogatásaikat, mivel azok sosem lettek a tudatba rögzítve. Ehelyett, egy felidézés felépít egy tudatos emléket a tudatalattiból. Kómában, a páciens néha eléri ezt az állapotot, hullámokban, a gyógyulás során. Előfordulhat, hogy ők ébren vannak, sőt, még sétálhatnak és beszélhetnek is, de nem fognak erre emlékezni később.

A felépülés, egy kómás beteg számára, késleltetve van ott, ahol egy tudat alatti vágy van arra, hogy elkerülje a valóságot, melybe vissza kell térnie. Azoknak, akik kétségbe vonják ezt, a poriomániás állapotokra mutatnánk rá, ami egy részleges kómát mutat, hogy a beteg egyáltalán nem képes emlékezni a múltjára. Az agynak egyes részei lekapcsolódnak, és az orvosok egyező nézetet vallanak afelől, hogy a poriomániás állapotoknak pszichés okai vannak. Itt a páciens megváltoztatta a kémiáját, hogy leválassza a tudatot, így amikor felépül a poriomániás állapotból, nincs tudatos emléke arról, hogy hol volt. Minthogy a tudat nem volt aktív a poriománia alatt, a betegnek múltbeli emlékekhez sem volt hozzáférése. Természetesen, a tudat alatti emlékek elérhetőek voltak, és a páciens teljesen jól tudta, hogy elkerült bizonyos területeket, hogy ne kelljen a múlton ácsingóznia. A tudatalatti olyasmikkel foglalkozik, amik kéznél vannak - itt és most - így egy poriomániás állapotban nincs nyugtalankodás az ideiglenesen elfeledett dolgok végett.

Az igazán kómás betegek kevésbé élők, mint a mélyen alvók. Ők múlatják az időt. Egy sérülés után kimásznak ebből az állapotból, hogy kikukkantsanak a körülöttük lévő világra. Mint egy ájulás, a kóma egy célt szolgál, eltávolítva az embert egy helyzetből, amellyel kapcsolatban keveset tehet. Mikor kimásznak, fokozatosan, lehet, hogy azt állapítják meg, hogy nem kívánnak visszatérni, és visszaküldik magukat a kómába. A mi tanácsunk azok számára, akik egy szerettük visszatérését óhajtják, az az, hogy beszéljenek hozzá őszintén olyan helyzetekről, amelyekkel a beteg vonakodó lehet szembenézni. Az őszinteség a legjobb, mivel a lábadozó beteg ebben a helyzetben van minden esetben. Beszéljetek szabadon arról, amire a betegnek fel kell magát készítenie: változásokról a körülményekben, és új tényezőkről, melyekről a beteg nem tud. Ha a beteg nem is hallja mindezt, a benne megtestesült szellem az hallja, és elég jól beszél az újra-felbukkanó tudathoz.

All rights reserved: [email protected]