Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. július |
1999. április |
Miért különböznek a mágneses és földrajzi pólusok, és minthogy a Föld földrajzi pólusai okozzák a mágneses pólusok imbolygását, nem azt jelzi-e ez, hogy a Föld mágnesessége csak a Földre jellemző? Nem ez a helyzet. Vajon a futó, aki egy egyenes útvonalon halad, ilyen gondolkodás szerint, nem hol jobbra, hol balra lavíroz? Vegyük a gyorskorcsolyázót, aki vadul hol jobbra, hol balra lódít az egyensúlyért, de igazából egy egyenes irányba halad. Azt magyaráznátok talán egy valakinek, aki a korcsolyázót nézi, hogy a vad lóbálások alapján kellene meghatároznia az irányt, amikor nyilvánvaló, hogy az irányzék állandó? Az irányzék talán nem a részek összegzésével azonos? Nem az egyensúly, a középpont az, ami számít? Az érdeklődés tárgya itt nem a Föld imbolygása, hanem, hogy a földrajzi és mágneses pólusok eltérnek. Mitől térhetne el, különösen, hogy a különbség egy imbolygást okoz az Univerzumhoz való mágneses igazodásban?
Egy póluseltolódás után a Föld forgása újra elkezdődik, épp mihelyst a bajkeverő 12. bolygó elhagyta a színteret, ami napokon belül megtörténik. A Föld magja, összezavarva a 12. bolygó által, örvénylés közepette lel rá újra mágneses cövekjeire. A Föld kérge mostanra már befejezte az elcsúszását, és újra összekapcsolódik, gravitációsan, a nagyobb értelemben vett Naprendszerrel, abban a vonzási / taszítási táncban, melyen a bolygók örökösen keresztülmennek. A többi bolygó a Naprendszerben, mint ahogy a Föld is, mozgásban van. A húzgálás és taszigálás újra elkezdődik, és a Föld elkezd forogni. De a mag még nem állapodott meg, folyékonyabb lévén a kéregnél, és eltart neki egy ideig a normális keretek közé jutni, hogy hozzá igazodjon a környező Univerzum mágneses befolyásaihoz. Ezért, a mágneses pólus lehet, hogy végül egy olyan helyzetbe kerül, ami különbözik a földrajzi pólusétól, amely megelőzte őt az újraképződésben. Ez változik minden egyes póluseltolódás alkalmával, hogy időnként a pólusok egy vonalba állnak, néha pedig egy különbözőség áll fel.
Általában, a forgás kontra mágneses megdőlés közel összehangolásban van, lévén a jelenlegi 23 fok egy aberráció. A legutolsó póluseltolódás, a zsidók kivonulása idején, erőszakos volt és gyors, az áthaladás oly közeli és hirtelen, hogy az óceáni hasadékok elég szélesre hasadtak ahhoz, hogy az óceánt - ahogy mérték - 16-20 lábbal (5-6 méterrel) lecsökkentsék, mivel az eltolódásnak, alighogy megkezdődött, vége is lett. Ez egy megzökkenő, repesztő hatás volt a lemezeknek, melyek egymásnak zökkentek, visszapattantak és szétszakadtak. Ennélfogva - a legutóbbi eltolódás gyors és erőszakos természete miatt - különbség van a földrajzi és mágneses pólusok között, melyek rendszerint hajlamosak közelebb esni egymáshoz 10 foknál. Mi úgy számítjuk, hogy ez a következő elhaladás jobban összhangba fogja hozni őket, bár sok évtized fog eltelni, mielőtt a túlélők megállapíthatnák, hogy merre vannak a mágneses északi és déli sarkok, az időperiódus következtében, ami a mag megállapodásához szükséges, és bemutathatnák annak szabályszerű rezonanciáját.