Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
1995. augusztus |
Egy ponton a nem túl távoli múltban az emberek az anyagra úgy gondoltak, mint egy szubsztanciára, mint hogy fa, víz, levegő, vagy homok. Az átlagemberek, természetesen, ilyen módon kezelik az anyagot még most is. Az anyagon felül, volt még energia, mint fény vagy rádió hullámok. Az elméleti fizikusok arra következtettek az anyag megfigyelhető és mérhető kémiai, elektromágneses és fraktális tulajdonságaira alapozva, hogy egy atomi szerkezetnek kell léteznie. Azokban az időkben az elmélet egyszerű volt, egy atommagot körülötte keringő elektronokkal foglalva magában, de az elmélet gyorsan fejlődött, hogy magába foglalja elméleti szubatomi részecskék tucatjait, és amióta Einstein feltevései elfogadottak lettek, az energia fogalmát, úgy, mint, tulajdonképpen, csak gyorsan mozgó apró anyagdarabkákat.
Milyen közel állnak az ember számos teóriái a zéta felfogáshoz? Fogalmakat illetően, az emberek a helyes nyomon járnak, de részleteiben még a felében sincs igazuk. Például, az emberek keresnek egy kvarkot, egy részecskét, amely a képleteiket működésre bírná, amikor nem is létezik ilyen részecske. A hiba az emberi képletekben van, nem a fellelhetetlen kvarkban. A képletek - amelyeket a fellelhetetlen kvark teljessé kellene, hogy tegyen - találták fel a kvarkot, amely csak azért ölt alakot, hogy kitöltse az űrt, hogy helyessé tegye az egyenletet. Semmi rossz nincs a logikával, ezzel a próbálkozással, ha valaki nem feledkezik meg róla, hogy ez a feltalált részecske csak elméleti, de a tudósok ott válnak eszelősekké, amikor egy szubatomi részecskét valósnak állítanak be azért, mert az kipattant a képzeletükben. Egy kevéske realitás-tesztre szükség van. Az elektron először a tudósok rajztábláján jelent meg, de realitás tesztelés követte az elméletet az elektromos energia kifejlesztésében, amely oly széleskörűen használatos az emberi társadalomban, hogy nem igényel magyarázatot. Mindezek a tapogatódzások, hogy megmagyarázzák a működéseit a parányi univerzumnak, amely minden egyes atom belsejében létezik, nehézzé lettek téve a tanulmányozás természeténél fogva. A vizsgált tárgy nem látható, nem mérhető, így az elméletek nem igazolhatók. Akárhogy is, ez nem állítja meg a teoretikusokat attól, hogy egymással vitázzanak, mivel a tárgy szenvedélyes. Ha valaki megérti, hogy hogyan működik az atom, csodás nagy tetteket tűzhet ki és válthat valóra.
Az embereket folyamatosan frusztrálják/megbuktatják az ismereteik/a tudományuk korlátjai. Amíg az átlagember félelemmel vegyült tisztelettel tekint az akadémiára és a laborokban dolgozó tudósokra, mivel ők úgy látszik, hogy értik, hogyan működik minden, valójában nem titok, hogy mindannyian eléggé zavarban vannak. A különböző tanszékek egy átlag egyetemen nem tudnának leülni, és megvitatni a legkisebb tudományos állítást/kijelentést/bejelentést/közleményt/nyilatkozatot anélkül, hogy az vitába ne torkollana. A tudomány ágazatai nyíltan ellentmondanak egymásnak! Az összezavart diák a fejét vakarva marad, de attól még elvárják tőle, hogy a tandíját haladéktalanul befizesse. Hasonlóképp, a kutató laboratóriumok büszkén jelentik be az újabb sikereiket, de a kudarcaikat elföldelik. Egyetlen épeszű/józan gondolkodású pénzügyi pártfogó vagy tudós sem tudna eljárni abban, hogy valami elméletre alapozottat építsen. Miért? Mivel az elméletek ritkán tartanak ki, milyest kísérletekre kerül sor. A legtöbb tudományos felfedezést véletlenül tették, és ez tény. A tej véletlenül belefolyt az ecetbe, és az ecet többé már nem volt savanyú. Véletlenül.
Szóval, milyen kicsi a kicsi? Hogy mértékileg érzékeltessük, az elektront - amelyről ma az emberek, mint egy egységről gondolkodnak, de ugyanakkor gyanús szemeket vetnek feléje, és azon tanakodnak, hogy lehet, hogy talán bebizonyosodik, hogy sokféle típusú részecske van, egy csomóban vagy függetlenül viselkedve - mintegy 387 diszkrét típusú részecske alkotja. A szubatomi részecskéknek ez a száma az az összeg, amiről mi, a zéták tudunk, de gyanakszunk még arra is, hogy tudatlanok vagyunk az igazi összeget illetően, és előfordulhat, hogy hibázunk néhány feltevésünkben. Végtére is, mi csak zétaiak vagyunk.