ZetaTalk: Földtől való távolság

A 12. bolygó jóval közelebb van, mint azt bárki gondolná. Az üstökösök viselkedésénél várható, hogy követik a sebességet és útvonalát a piszkos hógolyóknak, ahogy az emberek hívják az üstökösöket. Ezeknek aprócska tömegük van összehasonlítva a 12. bolygóval, és így nem engednek sem a gravitációs vonzásnak, sem a taszításból eredő kölcsönhatásoknak, amit a 12. bolygó tesz a Nappal és az őt körbevevő bolygókkal. A piszkos hógolyókat egyedül a napszél tartja távol, nem a repulziós erő, és így a gravitációs vonzás kevéssé tér el az extraszoláris elhelyezkedésük és a Naprendszeren belüli helyzetük közt, ahol az ember számára láthatóak. A sebességük így alig nő az áthaladásuk menete alatt. A 12. bolygó ezzel szemben egyenesen a Nap irányába halad, egyáltalán nem hajlik el a napszéltől, és elkerüli az ütközést a Nappal és a bolygókkal, egyedül a közeledése kiváltotta repulziós erő révén. Így, a sebessége nő, ahogy lényegében a Nap felé zuhan!

A 12. bolygó egy elnyúlt elliptikus pályán köröz a Nap és az ő halott társa körül, amely mintegy 18.724-szeres Nap-Plútó távolságra fekszik. Ez nem egy nagy távolság, hogy 3657 év alatt bejárja, különösen, hogy 3 rövid hónap alatt áthalad a Naprendszeren! Világos, hogy a sebességnövekedés tekintélyes, és a sebesség mértéke, ahogy száll a kettős naprendszer egyik tagjától a másikig aránylag komoly. Így, amikor az áthaladás várható 2003-ban, egy exponenciális sebességnövekedés van az utolsó években, és ez a növekedés már elkezdődött. Ha ki akarjuk számítani a Naprendszertől való távolságát bármely adott pillanatban, gyártanunk kell egy exponenciális egyenletet, amely figyelembe veszi az össztávolságot, amit a Nap halott kísérőcsillagára megadtunk, az éveket, amennyi a 12. bolygónak egy teljes kör megtételéhez szükséges (3657), és a hozzávetőleges 2003. május 15-i dátumát a következő áthaladásnak. A távolság így nagymértékben el fog térni, így, a dátumtól függ.

Az évezred fordulóján a 12. bolygó még mindig közel van a középponthoz a két fókusz között, bármilyen megdöbbentőnek tűnhet is ez. Idejének nagy részét lényegében egy határozatlanságban tölti e két nagy tömegű nap között, egyre gyorsulva ahogy közeledik, befelé tartva, majd elsüvítve, majd azután megfordulva, miután túlfutott a Naprendszeren és egy holtpontra jutott, majd ismét átviharzik és visszatér a két fókusz közti határozatlan pontjába. Mi mozgatja és készteti haladásra egyik naptól a másikig? A körülmény, hogy van egy csekély lendület, és ez egy csekély lendület. Amikor a 12. bolygó túlhalad és egyik napjának túlsó oldalára kerül, mielőtt megfordulna és visszajönne a keskeny sávjában, addig sebezhető. Ez a pálya nem olyan, mint amilyet földi csillagászok esetleg festenének, mivel olyan, mint egy sínpár a két nap között és kissé tovább, mindegyik esetben. A 12. bolygó ezenfelül érzékeny "a vadon szavára" is, amikor a két nap közt van, amennyiben a nagyobb univerzum prezentálna valamit, ami elrántaná.

All rights reserved: [email protected]