Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2000. szeptember |
- |
A zavartság az idegen szabályok kontra emberi szabályok ügyében kinyúlik mindkét csoport céljaiig. Ahogy az természetes is, az emberek azt feltételezik, hogy az Univerzum ugyanon szabályok szerint működik, mint az ő saját világuk, kevés alapjuk lévén az összehasonlításra. A 3. denzitású világokban, ahol az entitásoknak lehetőségük van megkötések nélkül hatni egymásra, a gyilkosság vagy valaki egészségének az ápolása megtörténhet, a rabszolgaság és a terhek vagy megkötések alóli szabadság előfordulhat, ahogy ezeket az entitások a 3. denzitású világban járhatóvá teszik. Az entitás, a számos inkarnációja során, tapasztalja ezeket a felállásokat, és vagy megtapasztalja vagy megfigyeli, mi történik, amikor emberek lépéseket tesznek azért, hogy változást eszközöljenek. Az emberek így azt képzelik, hogy a Világegyetem is hasonlóan működik, ám az nem ezt teszi. A 3. denzitású létezés a 3. denzitású világra van korlátozva, és nincs annak lehetősége az űrutazásra vagy a hozzáférésre a technológiához, amely erre lehetőséget biztosítana. A 3. denzitáson túlra való előrelépésbe beletartozik a nagyobb hatalom birtoklása, a technológián keresztül, és így újabb szabályok is. Az önmagukat-szolgálók vég nélkül leigáznák a tőlük gyengébb kultúrákat, amennyiben ez meg lenne engedve nekik, és ezért féken vannak tartva.
Ismerve a zavart, ami az emberekben uralkodik az idegen szabályokat és a rendelkezéseket illetően, amelyek betartását kötelezik, hogy így az idegenek nem járhatnak el egyszerűen a saját akaratuk szerint az emberekkel kapcsolatban, zavartság van hazugságokat illetően. Hazugságok megengedettek, mivel ez egy kiterjesztése annak a megbeszélésnek, aminek a Hívást tekintik. Bármely két ember, akik egymással beszélgetnek egy dologról, találni fog kiszínezett benyomásokat, elhallgatott információkat, vagy tények nyílt manipulációját a beszélgetésnek egy normális részeként. Még jószívű emberek is bolonddá tehetik saját magukat, azzal, hogy a személyes céljaik nem tisztázottak saját maguk előtt, és szégyellik azokat, esetleg.
Az önmagukat-szolgálniban lévők, akár emberek, akár idegenek, lelkiismeret-furdalás nélkül hazudnak. Hazudnak, hogy befolyásoljanak másokat, hogy elkerüljék a büntetést vagy a káros következményeket, vagy csak egy hatalmi játék eredményeként, hogy erősnek és *self-agrandized-nek érezzék magukat. Ezért, idegenek, az önmagukat-szolgálniban lévők, hazudnak embereknek, de túl azon a befolyáson, amit a megbeszélés - mely maga a Hívás - megvalósíthat, ennél itt vége is van. Az ember még mindig szabad, hogy felfedezze az igazságot.
A másokat-szolgáló orientációban lévő idegenek kerülik a hazugságokat kivéve a fehér hazugság kategóriáját, hogy elkerüljék hogy bántsanak egy másikat olyan tényállásokkal, amiket neki nem szükséges tudnia. Ez az, amiért a plejádaiak nem beszélnek a póluseltolódásról, mivel ők ezt egy olyan eseménynek tekintik, ami ellen az emberek keveset tehetnek - minek csüggesszék hát őket ezzel a hírrel és miért rontsák el a napjukat. Minket, a zétákat humortalanoknak és nyersnek tekintenek, érzelmek nélkülieknek, mert mi elkerüljük ezeket a fajta fehér hazugságokat, majdnem teljesen.
A zavar másik kiugró pontja akörül forog, hogy miért vagyunk mi, vagy miért vannak más idegenek, itt a Földön. A közelgő póluseltolódás ádventjével, van egy olyan emberi feltételezés, miszerint az idegenek, mint jóságos űrtestvérek, azért vannak itt, hogy megszabadítsák és megmentsék az emberiséget. A feltételezés, miszerint az idegenek azért vannak itt, hogy megszabadítsák és megmentsék az emberiséget, vagy hogy ez kell legyen az idegen napirend, téves számos ponton:
Az emberi társadalomban, egy nagy sietség van megmenteni nemcsak az emberi életeket, hanem nagyszerű művészetet, kihalásra ítélt fajokat, nemzeti műtárgyakat, nagy szépségű érintetlen helyeket, és a tudásnak azt a tárházát, mely a technológiai fejlesztéseket támogatja. Ha egy hurrikán közeleg, akkor egy nagy rohanás van, hogy biztonságba vigyenek mindent, ami csak mozdítható, hogy azok ne vesszenek el. Ez azt feltételezi, természetesen, hogy az emberi kultúrák folytatni tudják és folytatni is fogják ugyanott, ami viszont nem igaz az eljövő póluseltolódás esetére, mely el fogja pusztítani az emberi kultúrákat egyidejűleg az Átalakulással, így egy más kultúra fog megjelenni domináns kultúraként a Földön.
A reinkarnáció létezik, és mint ilyen a lélek által előrevitt múltbeli életek tudásanyaga fontosabb, mint bármely adott élet kellemes végigjátszása. Minden léleknek része volt kellemes életekben is és nehéz életekben is, amik benn vannak a memóriarekeszeiben, tehát nem ez a fő szempont. Az elkövetkező póluseltolódás során átélendő tapasztalatok, amik az egyént elvihetik önmagát-szolgáló gyakorlatok felé illetve empátiás gyakorlatok felé, jelentik a hangsúlyt, a csatateret, és minden jelenleg a Földet látogató idegen figyelmének középpontját.
Az elkövetkező póluseltolódás során, önmagukat-szolgáló idegenek keresik majd a lehetőségét annak, hogy növeljék a reménytelenség és elhagyatottság érzéseit az emberekben, mivel ez egy önmagát-szolgáló irányultságra való hajlam felé viszi el őket. Ők áttértekért kutatnak. A másokat-szolgáló idegenek a szerető magatartást próbálják bátorítani az emberek között, mivel ők hasonlóképpen a saját orientációjuk felé szeretnék befolyásolni az embereket. A szerető, gondoskodó bánásmód egy másvalakivel szemben nem jelenti szükségszerűen a mai életstílusok megtartását, vagy akár az élet megtartását. Jelenthet egy csöndes és gyors halált, az elfogadásával annak, ami esedékes.