Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. október |
- |
A rabszolgaság nem annyira egy státus az emberi társadalomban, mint amennyire az életnek egy körülménye alkalmanként a 3. denzitású létben, és egy folyamatos körülmény az önmagát-szolgáló közösségek életében. Valakit szintén rabszolgává tehetnek az életkörülmények, hogy a változtatás nehéz. Az emberi társadalomban, egy alkalmazottnak lehet rabszolga státusza, és mégis jól bánnak vele és egyénként kezelik. Meglehet, hogy az alkalmazottnak nincs joga szavazni, vagy felmondani és más munkát keresni, azonban ez a helyzet nem sokkal különbözik attól, amit a feleségek a legtöbb emberi társadalomban tapasztalnak. Egy ország kormányzója esetében lehetséges, hogy úgy tűnik, hogy a legjobb jut neki mindabból, amit az élet kínálhat, hatalom, vagyon, és a mellékjövedelmek, amik a munkával jönnek. De igazából lehetséges, hogy ő a pozíciója szolgája, képtelen otthagyni a munkáját félelemből a megtorlás végett azon sokak részéről, akiket akadályozott vagy akiknek kárt okozott uralkodása idején. A hivatalában marad a lemondás következményeivel szembeni félelemből, nem különben mint a szolga, aki fél a fizikai büntetéstől, ha megszökik a szabadságért.
Épp ahogy a rabszolgaság valakinek a helyzete lehet, akár hivatalos értelemben, akár nem, épp így a rabszolgává tevés vágya is megtévesztően lehet burkolva. Egy férj azt mondhatja a feleségének, hogy amiért szeretné őt megóvni egy szereptől a külső világban, az a nő érdekében történik, hogy megvédje őt a durva visszautasításoktól és követelődzésektől, míg a férfi valós szándéka az, hogy megakadályozza a nőt attól, hogy magabiztosságot szerezzen, aminek hatására a nő elhagyhatná őt. Sok kormány engedi a polgárait szavazni, de a szavazás tartalmatlan, mert a jelöltek mindannyian ugyanabból a társadalmi rétegből valók. A polgároknak azt mondják, ők irányítják az országot, de mivel nem kaphatnak tagokat a szavazásra jogosultak valamennyi osztályából, ezért ők valójában újra és újra a átadják a felsőbb osztályoknak a hatalom pálcáját. Ezért, valamilyen fokig, a felsőbb osztályok szolgái maradnak, akik meghatározzák, hol lehet munkához jutni, a kompenzációt erre a foglalkoztatásra, és zsarolással megfenyegetve irányítják a magatartását bárkinek, aki nem alkalmazkodik a szabályaikhoz.