Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. május |
- |
Az emberek hozzászoktak, hogy az erők, amiket ők jónak és gonosznak hívnak, örökös csatában vannak egymással, és hogy ez a konfliktus jelen van majdnem minden szituációban. A fiatal gyerek az iskolában azt találhatja, hogy a drogdíler egy üldözéses harcban van a helyi rendőrséggel, hogy a bandavezér elszedi az ebédpénzt a kisebb gyerekektől, és hogy a megrögzött csalót, aki mások házi feladatát másolja le, mindig rendben találják és jóformán soha nem kifogásolják. Biztos, hogy az élet máshol az Univerzumban is ugyanilyen, és a fejlett technológia, amivel az idegenek eléggé nyilvánvalóan rendelkeznek, látványos csatákat eredményeznek, amikor összecsapások történnek. Igazából, az orientációk elkülönítése végett, ilyen összecsapások ritkán történnek orientációk között, az önmagukat-szolgálók között pedig csak akkor történnek, amikor nincs tuti nyertes az állandó versengésben, hogy a nagykutya legyen, ami erre az orientációra jellemző. A másokat-szolgálók soha nem háborúznak egymással, bár nézeteltérések mindenképpen jelen vannak, és a tanácskozások gyakoriak ha nem állandóak, ha az ember tekintetbe veszi a telepátiát.
Az ok, amiért csatározások orientációk között nem történnek, az nem csak az ő elkülönítésükből adódik, hanem ennek az elkülönítésnek a betartatása folytán is. Az önmagukat-szolgálóktól nem várható el, hogy becsületből tartsák magukat egy szabályhoz, mivel nekik ilyenjük nincs. Nincs lehetőségük. Ha egy önmagát-szolgáló csoport megpróbál másokat-szolgáló csoportok számára fenntartott territóriumra jogtalanul átterjeszkedni, fizikai blokádba ütközik a peremvidéken, amiket a Világok Tanácsa vet be. Ha támadásba kívánnak bocsátkozni, az önmagukat-szolgáló entitásoknak egy érintkezést kell kérniük, éspedig ezt a kérést - melyet ugyancsak figyelemmel kísér a Tanács - visszautasíthatja a másokat-szolgáló, vagy egy ellentétes ajánlatot kínálhat fel. Gladiátor-viadalok, ahol nyers fizikai erő használatos a végkimenetel eldöntésére, egyszerűen nem olyasmi, amiben a másokat-szolgálóknak a legcsekélyebb érdeke is lenne. Mi értelme lenne, eldönteni, hogy melyik életformának vannak a legnagyobb izmai és fogai?
Túl az érdekeltség hiányán a fizikai vitézségi játékokban, a másokat-szolgálók nem bocsátkoznak háborúkba, mert tudják a végeredményt. Ők nyernének. Míg az önmagukat-szolgálók vágynak a fegyverekre és energiájuk jó részét a pusztító arzenáljuk körülötti sündörgéssel töltik, addig az önmagukat-szolgálók technológiailag soha nem fejlettek annyira, mint a másokat-szolgálók, és az oka ennek egyszerű: az együttműködés hiánya. Az önmagukat-szolgálók azért látják el a feladataikat, mert ezt kell tenniük, mert erre rendelték őket, és megbüntetnék vagy megölnék őket, ha máson érnék tetten őket.
A másokat-szolgáló technikai fölényére bizonyság található a két orientáció rezindenciális lebonyolításaiban a Naprendszeretekben. A másokat-szolgálók a 3. denzitásban csak a Föld szárazföldi felszínén tartózkodnak, amikor aktív munkában vannak látogatásokat vezényelve le. Máskülönben, a másokat-szolgálók a 4. denzitásban tartózkodnak, láthatatlanul az emberek számára a 3. denzitásban, otthonok egy hálózatában a Föld tengerei vagy a Mars felszíne alatt. Az önmagukat-szolgálók azonban a 3. denzitásban maradnak, még a Hold sötét oldalán és a Föld halott ikertestvérén is, ahol nem láthatják őket az emberek. Bár a 4. denzitás kényelmesebb, ők mégis a 3. denzitásban maradnak denzitás-váltási veszélyek végett, amit a másokat-szolgálók jól kezelnek, az önmagukat-szolgálók pedig elfuserálnak. Ők megölik és megcsonkítják egymást, így a váltást megtiltja nekik az uralkodójuk, akit nem érdekelnek az ő kifogásaik vagy az ő kényelmük.