ZetaTalk: A forgás megáll

Ahogy a gigantikus üstökös közeleg, a Földön úgy lesz egyre zavarosabb a helyzet. Ellentétes vonzásoknak lesz kitéve, mind gravitációs - mind mágneses szempontból. A Föld rendszerint mágnesesen egy vonalban van a többi bolygóval a Naprendszerben, összhangban egy tengellyel, amely a galaxisnak ezen a részén létezik. Ez a tengely visszatükrözi számos naprendszer és egyéb anyag - amik tudósaitok előtt még nem ismertek - együttes hatását, ami természetes és normális a galaxisnak ezen a részén. Most jön a hatalmas üstökös a távolból, átimbolyogva a Naprendszeren, sebességét egyre növelve, amint közeledik. Tömege 23-szorosa a Földének, de a nagysága ennél kevesebb, köszönhetően a külsejének, mely kevesebb szilíciumot tartalmaz, például. Ha egymás mellé sorakoztatnánk ezen bolygókat, a Föld úgy nézne ki a 12. bolygóhoz képest, mint a Hold a Földhöz képest. A gravitációs vonzás a 12. bolygó felszínén több, mint másfélszerese a Föld felszínén mértnek, magyarázatul szolgálva az itt élő humanoidok zömök megjelenésére is, míg a mágneses összeállás csatározásában a 12. bolygó tömege 4:1-es előnyt szerez magának. Ebben versengésnek nincs helye.

Először a Föld járulékos mozgásokkal reagál mélyen a kéreg alatt. Az utolsó napokban, ahogy az üstökös készül elhaladni a Föld és a Nap között, teljes lesz az egymásra hatás. A Föld forgása lassul, és ténylegesen meg is áll. A Föld forgása a szomszédaival való kiegyenlített gravitációs vonzásnak köszönhető, viszont a 12. bolygó nagy tömege erőssen hatni fog rá. A Föld azon fele, amelyik a 12. bolygó felé néz, nem szívesen hagyná el azt, így a forgás fokozatosan megáll. Ennek nyoma maradt az írott történelemben és beszélt a népi hiedemlekben is, világszerte, mint hosszú nappal vagy éjszaka. A forgási idő, mechanikus órák híján, nem volt mérhető, de az emberek akik ezt átélték, leírták hogy néhány órától néhány napig tartott. Az utóbbi sokkal pontosabb. A forgás az üstökös mágneses hatása miatt is leáll, mivel iránya összhangban áll az Univerzum egy nagyobb szeletével, ahol idejének nagyobbik részét tölti.

Ahogy a 12. bolygó közelít az utolsó napokban, mielőtt az elkövetkező póluseltolódás bekövetkezik és a Föld forgása lelassul, a Föld egy meghatározható része néz majd a 12. bolygó felé - az Atlanti-óceán középső része a USA keleti partjáig. A földgolyó ezen része szárazföldi lemezek közé esik - amelyek majdnem semlegesek a mágneses polarizációra - és amely mágnesesen "beáll" a keletkező lávakiömlések által, amik a kontinenseket elszakítják egymástól - az Atlanti hátságnál. Ez nem hordozza ugyanazt a vonzerőt, mivel mélyebben fekszik a víz alatt, és a jellemzői eltérnek az újonan kiömlő magmáétól, mely a kontinensvándorlás alatt keletkezik. A magmakiömlés a Csendes-óceánon sokkal elszórtabb, mint az Atlanti-Óceánon a hasadék mentén. Így az atlanti lávafolyam a Nap és a közeledő 12. bolygó felé néz, mely délről bukkan fel a hasadék hosszában, és okozza a hosszú nappalt mind Európa, mind Amerika, mind pedig Afrika területén.

A Föld még nem illeszkedett a hatalmas üstökös mágneses beállítottságához, de ami már elkezdődött, az a forgás állandó lassulása, amely most meg is fog állni. Hogy megtörténjen az átállás, és az az üstökössel való mágneses összeállás, az sokkal inkább egy kiegyenlítési folyamatra hasonlít, mint hogy egyszerűen csak lassul és megáll a Föld forgása. Így maga a lassuló forgás kevés bajjal jár.

Megjegyzés: Kibővült..!

All rights reserved: [email protected]