ZetaTalk: Óceáni élet

Az élet az óceánokban nem fog kihalni. A víznek egy zöldes színezete lesz. Kevéssé ismert a népesség körében, de jól ismert a tudósok körében, hogy az óceán az egyik legnagyobb termelője a légköri oxigénnek. A kataklizmák után, a légköri oxigén újjáépül az óceánokból. Az óceánok zöldesnek fognak tűnni sokaknak, méghozzá jó okból. A sok tűz roppant mennyiségű szén-dioxidot fog a levegőbe juttatni, azt az anyagot, amiből a növényi hajtások képződnek. Kevés vegetációval a szárazföldön, a tengeri moszatok elnyelik és hasznosítják ezt. Az óceánok buják lesznek.

Még a messzi belterületen élőknek is célszerű tervezniük arra, hogy kihasználják az óceánok bujaságát, a halakat és moszatokat, az emberi túlélők támogatására. Ez nem lesz a légköri tisztulás alárendeltje, mivel az óceánok mozgatják ezt a kaját, mozgatják a halakat, így tehát a halászat bárhol kiadósabb lesz, a szárazföldi élethez viszonyítva, az Újidőben. Az élet a nagy tavakban, csakúgy, mint az óceánokban, sokkal jobban fog boldogulni, mint a szárazföldi élet az eltolódás után. Ez részben annak köszönhető, ahogy a napfény a vízbe belép, és részben a szárazföldi vegetáció érzékenységének a penészre, a bogarakra, a fizikai támadásra és hasonlókra. A tengeri moszatok nem fognak több támadást találni, mint azelőtt, viszont több tápanyagot találnak. Bár a napfény meglehet, hogy kevesebb lesz, ezek kiaknázhatnak bármilyen fölfelé történő növekedést, felhasználva minden napfényt, míg a szárazföldi vegetáció újra és újra megtizedelve találja magát, hogy újra kell kezdenie, stb. Így tehát, az óceáni halászat lesz a legjobb, a széles kiterjedésnek köszönhetően, amit lefed, és a megosztott tápanyagnak és halállománynak köszönhetően, ami ebből származik, de a szárazföldi tavak ugyancsak valószínűen jobban fognak produkálni a partoknál!

All rights reserved: [email protected]