Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2001. július |
- |
A mamut egy olyan faj, amely az elmúlt pár póluseltolódás során került kihalásra, elsősorban akkor, amikor a füves területek, amelyeken legelt Szibériában, gyorsan az új sarkkörökké duzzadtak. Ahol viszont víz árasztotta el őket, megfulladtak, míg eléggé fent északon, a mamutok egy szemvillanás alatt megfagytak. Ha nem fagytak volna meg egy szemvillanás alatt, akkor valamilyenfajta bomlás állapotában lennének - esetleg a bőr konzerválódott volna, de a belső szerveik pépesek lennének. De nem ez a helyzet, minthogy a fagyott állapotban konzerválódott állatokról szóló jelenlegi dokumentumaitok nem ezt mutatják. Tehát ha egy pillanat alatt fagytak meg, és azóta szünet nélkül fagyott állapotban vannak, akkor hogyan került a mamutok gyomrába zöld fű és boglárka? Egy gyors ügetés a sarkkörre? Feltételezi valaki, hogy havat ettek? Ezek növényevők voltak! A füves területeik elmozdultak a póluseltolódások közben. Azokból a mamutokból, amelyek nem voltak annyira közel a sarkkörhöz, hogy teljesen megfagyjanak, csak a csontjaik maradtak meg, mégpedig az az elefántcsont, amit évszázadokig bányásztak az Elefántcsont-szigetekről. A testek elrothadtak, de a csont nem. Bőséges elefántcsont, és nem volt hús, mely zavarta volna azokat, akik a zongorabillentyűknek szánt agyarakat szállították. Az örökké fagyos talaj csak ilyen mélyen van, és mint ahogy a mérsékelt hőmérsékletű területeken, a fagy csak ennyi inch, vagy legfeljebb ennyi láb mélyre ér le. Itt táptalaj van, meg sár, meg rothadó anyag, ahol a rothadás oxigén jelenlétében vagy annak jelenléte nélkül megy végbe, mint a beleitekben, ahol metángáz naponta termelődik.