Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1999. február |
- |
Alaszkában - Szibériához hasonlóan - az örökfagy réteg hajlamos rá, hogy szétdarabolódjék. Ez a megfagyott termőtalajból álló kemény réteg - gyakran vízzel átitatva, hogy helyenként lényegében jég van - ellenáll a domborzati változásoknak, hogy így táptalaj nem jut a süllyedő területekre, és nem tör föl a nyomás végett alulról, és így a nyomás és feszültség idővel összegyűlnek. Ahogy a lemezek ellenállnak a változásnak, és hirtelen törnek el a földrengések során a széleik mentén, ahol megkarcolódnak vagy egymáshoz nyomódnak, hasonló módon az örökfagy is elroppan, és kisebb földrengések kísérik. Ezek a földrengések alig érzékelhetők, de műszerekkel kimutathatók.
Ilyen roppanások történnek kis meteoritok becsapódása végett, vagy amikor egy tűzgolyó (izzó meteor) közel jut a felszínhez az intenzív égése közben. A felforrósult levegő az örökfagy fölötti levegőt könnyebbé és ritkábbá teszi, és emellett kilágyíthatja vagy megolvaszthatja az örök fagyot. Nyomáspontok, amelyek már addig is léteztek, egy kivezetést kapnak, és egy csattanást okoznak olyan szoros közelségben a meteor észlelésével, hogy a közeli megfigyelők egy becsapódást tételeznek fel, amikor talán nem is történt.