Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
2001. november |
A jövő Földje meg fog tisztulni. Számos tényező van kihatással a Föld egészségére. Egynek ott van az, hogy a kataklizmák változásokat fognak hozni. A Föld népessége 90%-kal lecsökken. Az olyan szennyezési gyakorlatok, mint az olaj és kémiai összetevők égetése, lényegében megállnak. Az élet, ahogyan folytatódik, primitív lesz. Súlyos földrajzi változások fognak történni, földrészeknek az óceánok mélyéről történő kiemelkedésével, és meglévő szárazföldeknek a tenger alá süllyedésével. Az esőzés majdnem folyamatos lesz, kimosva az újonnan kiemelkedett földet a sóiból. Az olyan szennyezők, mint a vegyi feldolgozóüzemek, szétszóródnak világszerte. A légkör pedig, a sok problémájával, teljesen újraformálódik.
A Föld egy eltolódásból a helynek az aktív vulkánokhoz képesti viszonya szerint tér magához, általánosságban. Ahol ez a por van, ott az égbolt először ott tisztul ki, a nagy magasságokban, nem ahol a szél az épp felszínre került friss hamu felől fúj. Az eltolódás után 5 évvel, de már 2 évvel is, valamicske szórványos napfény fogja melengetni a Földet. Azok a területek, amelyek nem kapnak közvetlen, felhőtlen napfényt, egy növekedést fognak észrevenni az intenzitásban, a felhőkön keresztül. Lehetséges még felhők alatt is lebarnulni, így a felhők nem jelentenek halálos ítéletet a vegetációra nézve. 10 évvel az eltolódás után, a földkerekség sok része újra normálisnak fogja magát gondolni, bár az emlékezetük meghazudtolja őket ebből a tekintetből. Annyival jobb, mint azelőtt, hogy tiszta mennyországnak látszik! A glóbusz más tájai, a vulkánok lefele-fuvallatában, úgy fogják érezni magukat, mint Mózes, 40 évig tűrve a Halál Völgyében, ahol életnek semmi nyoma.
A honos gyomok és fűfélék táplálkozásra való alkalmassága és rendelkezésre állása az eltolódás után, táplálékforrásként az emberek, a haszonállatok, sőt még a vadon élő állatok számára is, teljes mértékig a hely függvénye lesz. A világ némely részeiben, az életnek gyakorlatilag leáldozik. Ezek a vulkánok mellett lesznek, a sodródó hamu alatt, vagy ahol sarki fagy ereszkedik alá. A világ más részein, két éven belül bőséges füvek és gyomok fognak nőni. Példaként, az Antarktisz és Afrika között megjelenő új földrész nedves lesz, mérsékelt övi, igen termékeny, és versengés nélküli az állatállománnyal vagy a legtöbb gyomnövény magjával szemben. Bármely mag, ami ott ér földet, virágozni fog!
A vulkáni hamu útjába nem eső, de a mindent beborító homálytól azért érintett területeken, egy 50%-os napfénybeli és termény-sikerbeli csökkenéssel lehet számolni. Például, ha egy terménynek erős napsütésre volt szüksége, hogy jól érezze magát, lehetséges, hogy alig jut el a mag megterméséhez az évszak véget érte előtt. A természetben, ez reprodukálná a növényt, de a termés szempontjából, ez nem lenne egy visszatérés. A túlélők hamar rá fognak jönni, hogy mely termények képesek egy visszatérést adni, és melyek nem! Egy másik tényező a rothadás, a páraszint, ami szélsőséges lesz. Penész lesz mindenütt, nyirkosság, bogarak, és azok a termények, amelyek elviselik a nedves körülményeket, azok megmaradnak, mások teljesen megbuknak. A gumós növények, bár túlélőt biztosítanak az evolúciós láncban az ezekben a gyökerekben vagy gumókban tárolt energiának köszönhetően, nem fogják elég jól hozni magukat a póluseltolódás után a nedves talaj és a mindenfelé jelen lévő penész végett.
Ugyancsak, vegyétek figyelembe a vadon élő állatokat és a bogarakat, amelyek szintén éhesek. A felszín alatti élelem elérhető és megehető, amíg a kimerült emberek alszanak, míg a kerítéseket kevésbé valószínű áttörni. Ez nem egy könnyű válasz, mivel ez túlságosan is a hely függvénye, és hogy az egyes túlélők vagy csoportok mennyire járatosak a veteményezésben és a betakarításban, így roppant sok a variáció. Ha egy haszonnövény megtermelhető a homályban, a nyirkosságban, és nem érzékeny az egerekre vagy a vakondokra, de hordoz magában tápanyagot, akkor nyerő! Emlékezzetek, ugyanakkor, hogy megehetitek a bogarakat is, ha azoknak sikerül felfalniuk a terményeiteket!
A fák általában meghalnak, mivel nekik nincsenek energiatartalékaik, amiket fel lehetne élni, és az éves napfényre hagyatkoznak, hogy fenntartsák saját maguk azon részeit, amelyek élnek. Hogyan maradnak akkor fenn a fák, eltolódásról eltolódásra? A csírakezdemények, ami azt illeti, jobban túlélnek, és sok mag nem csírázik ki csak évekkel később. Csupán egy pár hajtás kell ahhoz, hogy a faj fennmaradjon. A csírák aprók az óriás szülőhöz képest, és így kevesebb tápanyaggal is továbbhaladhatnak. Valójában, a magról nőtt fának, egy pár évvel az eltolódás után kinőve, van szüksége a tápanyagra, nem a haldokló szülőknek. Mint egy erdőtűz után, ezek a jövő fái!