Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995. december |
- |
Az egy antarktiszi földalatti bázisról szóló híresztelések, ahová a Harmadik Birodalom elitjének tagjai menekültek a II. világháború vége felé, részben a sok náci menekülésén alapszanak Dél-Amerika messzi vidékei felé. Kihasználva ezt a széles körben ismert tényt, azok, akik mítoszokat szeretnének elszórni az általánosan ördöginek tartott tevékenységekbe bocsátkozott kormányok idegen háttértámogatásairól, megalkottak egy olyan sztorit, amit kevesen tudnának, ha egyáltalán bárki is, valaha megcáfolni. Hány ember mehetne el az Antarktiszra, hogy körbegyalogoljon, ezt a mesés helyet keresve? Egy biztonságos, és teljes egészében valótlan, híresztelés. Bár önmagukat-szolgálni orientációban álló idegenek valóban válaszoltak a náci Hívásra, ők semmi esetre sem mentették meg a nácikat, amikor a dolgok kezdtek rosszra fordulni. Ez az önmagát-szolgálni orientáció, amiről mi itt beszélünk, és ők kifelé csak egyes szám első személyben néznek, és másokra csak akkor, amikor nekik abból közvetlen módon előnyük származhat. Ha nincs becsület a tolvajok között, akkor egészen bizonyosan nincs lojalitás az önmagukat-szolgálók között.