Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2002. március |
- |
A pogányságot, vagy a boszorkányságot, ahogy még nevezik, félreértik azok, akik elfojtanák azt. Mint az egyszerű és humanista elvek esetén, mint amilyenek az amerikai indián gyakorlatok, hogy a csemetét örökbe fogadják ott, ahol a párosodásból nem lett házasság, ezt istenkáromlásnak tekinti a vallásos elit. Az amerikai indián gyakorlatok lehetővé tesznek egy praktikus és humanisztikus megegyezést, amely nem teremt törvénytelen gyermeket a fiatal szerelmesek csemetéjéből. A kereszténység az ártatlan gyermeket egy fattyúként kezeli és megbünteti. Istent a természetben látni olyannyira elterjedt az emberek körében, akik ösztönszerűen felismerik az Ő kezét a természetben, hogy ez általános érvényű és végigvonul a történelem egészén. A keresztény egyház mégis azt állítja, hogy Isten a templomban található meg, és hogy csak az elit szavai által szól, akik abban prédikálnak, amit ők Isten házának neveznek. Eképpen, azokat, akik érintkezésben álltak a természettel, máglyán égették meg a kereszténység történelmében. Isten teremtette a természetet, és a kapcsolatok, amellyel a természet ritmusaival tisztában lévők rendelkeznek, az Isten törvényeihez és rendeleteihez való kapcsolatok. Ezért, mi azt tanácsolnánk, hogy akik megérzik Istent a természetben, nem tévednek, és nem is utasítandók el a hangos követelései által azoknak, akik irányítanák az ő gondolataikat.