ZetaTalk: Apai donorok

Összhangban a hajlamosságukkal személyes tapasztalataik megosztására és mások érzelmi támaszának keresésére, a legtöbb beszámoló kontakták részéről, akik donorok a hibrid programban, nőktől származik. Ezek a beszámolók leírják, hogy a nőket, akik donorok voltak, hogyan vizsgálták meg sűrűn annak eldöntése végett, hogy a peteérésük mikor várható, vagy hogyan mentek keresztül vaginális procedúrákon petesejt kifejtése, a zigóta beültetése vagy a magzat egy pár hét utáni eltávolítása érdekében, amíg az a donor anya méhében marad. Szintén a donor anyák azok, akik a leszármazottjaikkal való találkozásokról számolnak be; erősen érzelmi találkozások, ahol ragaszkodás és a szükségszerű elkülönítés feletti sajnálat nyíltan fejeződnek ki.

Hol szerepel mindebben az apa, a hímnemű donor? Ami azt illeti, az apai donoroknak ugyanolyan kényszerítő erejű tapasztalatai vannak az utódaikkal, és kapcsolódó fizikai procedúráik. Az ok, amiért kevesebb beszámoló lát napvilágot a donor apáktól, az a konfliktusnak köszönhető a donor apa szerepe és az emberi társadalom érzékelte férfi szerep között. Az emberi társadalmakban az apa a felelős, ő az, aki tesz másokért, beleértve a nőt, nem pedig az, akiért tesznek. Ez az érzékelés túlmegy a szexuális aktuson, átjárja az emberi társadalmat és a férfiak és nők felvett szerepeit. Férfiak vezetnek, ők adnak ki utasításokat, ők hozzák a döntéseket, így a szerep, amit ők apai donorokként tapasztalnak, teljes egészében ellentétben áll azzal, amit nekik gyermekkoruk óta mondtak, hogy az igazi helyük.

Az apai donorok rendszeres egészségügyi vizsgálatokon mennek keresztül, és spermakifejtésen akkor, amikor a donor anya petéje készen áll. Ellentétben az emberi társadalomban szokásos férfi sperma adományozással, ahol a férfiről feltételezik, hogy megválasztotta ágy-társát, és a nemi kapcsolat idejét és helyét is, a hibrid program apai donorjai sem a társukat, sem az időt, sem a helyet nem maguk választják meg. Hozzá jön még ehhez az inzultushoz, hogy ők passzív pozícióban vannak az adományuk leadásakor. Egy csészét helyeznek a nemi szervük fölé, a szexuális reakció pedig kizárólag mentális befolyásokon keresztül jön létre. Nincs fizikai stimuláció, és így az öröm is kicsi. Bár az apai donorok ugyanolyan szívesen lesznek résztvevők, mint az anyai donorok; amikor visszajutnak az emberi társadalomba, akkor ez nem az a fajta tapasztalat, amely hangos megtárgyalást kapna az öltözőben. Ezért, nem sokat hallani a donor apa élményeiről.

All rights reserved: [email protected]