Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
- |
Arra vonatkozóan, hogy képesek vagyunk-e mi, a zéták a szeretet és öröm érzésére, vagy hideg halak vagyunk. Nem vagyunk hideg halak. Az érzelmek ügyét félreértelmezik. Mit értenek érzelmek alatt? Az emberek egy skáláját tapasztalják az érzelmeknek, egy széles skálát, amiket név szerint ismernek és felismernek, és az érzelmeknek egy még szélesebb skáláját, amiket még nem is katalogizáltak. Vegyük számba ezeket.
A pozitív érzelmek a szeretet, amely magában foglalhat egyfajta kötődést, egyfajta szerető birtoklást, vagy egyfajta vágyakozást a szeretett tárgy iránt. A kötődő szeretet bajtársi viszonnyá bővül, az eltartottak és a gyengék védelmévé, befogadássá, hűséggé, és büszkeség-érzéssé a társat illetően. A szeretetteljes birtoklás, a szerelemnek egy gyakori formája a spirituálisan éretlenek körében, egy kevésbé együttérző törődés a másikkal szemben, mint amilyen egy büszkeség-érzés. Ez az O. J. Simpson szindrómához vezethet. A vágyakozás a szeretett tárgy iránt magában rejtheti az étel iránti szeretetet, egy szenvedélyes fogyasztásként, vagy egy szexuális játékszer szeretetét, mely szintén oly gyakori, hogy így nem igényel bemutatást. A szeretett tárgyak olyan érzéki tárgyak is lehetnek, mint bőrfotelek, gyors autók, mámorító parfümök vagy ragyogó naplementék. A sor végtelen.
Hogyan festünk mi, a zéták az emberekhez hasonlítva a pozitív érzelmeket illetően? Mi érzünk egyfajta kötődést, kétségtelenül, és annak minden formájában. Szerető birtoklás szintén lehetséges, de a másokat-szolgálni orientációban ez nem kerül olyannyira a középpontba, mint ahogy a figyelem irányítása teszi ezt más spirituálisan éretlen entitásoknál. A vágy a szeretett tárgy iránt tompított a zétáknál, így mi tisztában vagyunk azzal, hogy szükségünk van ételre és szexre, de ez egy nagyon halk hang. Azoknak, akik csodálkoznak azon, hogy a zéták élnek szexuális életet, tudniuk kell, hogy noha mi már nem használjuk a nemi szerveinket szaporodásra, még mindig vannak gyenge érzéseink ez irányban. Mivel nincsenek híján a képzelőerőnek, a zéták már várják a visszatérést egy teljes szexuális életbe, ha majd a hibridekbe inkarnálódnak. Az ételhez való ragaszkodás nem képvisel olyan hajtóerőt és figyelmet, mint az embereknek, de mi zéták tudatában vagyunk az erőtlenségnek, ami a táplálkozás hiányából ered. Ezért, ragaszkodást érzünk a frissítő fürdőink iránt. A hibridek genetikai tervezésébe nem vesszük bele az állandó zabálás kényszerét, az ebből következő elhízás végett.
A negatív érzelmek elsődleges vezérlők, egy vággyal, hogy az egyén megfordítson vagy mérsékeljen bármely tényezőt, ami az egyént a környezet elsődleges irányításából kihelyezi. Ahogy azt már korábban részleteztük, az emberi, csakúgy, mint a zéta entitás, születésekor, sebezhető, és azon igyekszik, hogy a figyelem középpontjává váljon. Ezt a bizonytalanság hajtja. Az önmagát-szolgálás felé orientált entitás nem képes elhagyni ezt, és ez egy mindent felemésztő szenvedéllyé válik. De az átlagemberben, az orientációk közt tépődve, ez a hajtóerő csak alkalmanként áll a középpontba. Beszélgetések hangos félbeszakítása, követelések versenyfelek eltávolítására, fenyegetések a más területére lépők ellen, és fenyegetések korábban hatalmon lévők felé. Mindezek túlságosan is ismerősek az embereknek. Az irányítási vágy elvezet az irányítás egy dicsfényében való úszásának érzéséhez, egy hatalomban való hempergésig. A hatalmi téboly sok szélsőségig elmegy, a mások vesszőfutásra kényszerítésétől a megkínzásig és a leggyalázatosabb tettek elkövetésére való merészkedésig.
Hogyan festünk mi, a zéták az emberekhez hasonlítva a negatív érzelmeket illetően? Egy bizonyos mennyiségű irányítási vágy természetes egy független entitás számára. Az irányítás ebben az értelemben azt jelenti, hogy az entitásnak fizikai biztonsága legyen, tudja, hogy nem fogják a közeljövőben elkergetni, és hogy etetik és szállásolják egy fűtött és környezetileg stabil helyen, és ilyenfajta dolgokat. A másokat-szolgáló zéták nem éreznek erős hajtóerőt az iránt, hogy a figyelem középpontjában legyenek, inkább annak a megelégedésnek az irányába fókuszálják ezt, hogy fontosak legyenek mások számára, a szükségeiket illetően. Mi nem megyünk hatalmi túrákba, és nem is hiányzik nekünk ez az érzelmi kiruccanás, régóta felhagyva már ezzel az elhatározásunkban, hogy másokat-szolgálók legyünk.
Mi, a zéták, számos módon növeljük az érzelmeket az életünkben.
Minthogy a hibrideink, akikről gondoskodunk, és akikkel intenzív kapcsolatban vagyunk, teljes kapacitású érzelmekkel rendelkeznek, mi megfigyelőkként tapasztaljuk ezt. Szintén megfigyelünk emberi érzéseket, állandóan, emberekkel való kapcsolataink során. Mindez főként intellektuálisan rögzül, de empátiás érzelmi választ kelt bennünk olyan mértékig, amit fizikai testünk lehetővé tesz.
Mivel mindannyian zétai testekben fejlődtünk, mielőtt érzelmi fogékonyságainkat letompítottuk volna, vannak spirituális emlékeink. Ezeket életre keltjük.
Alkalmanként walk-inokként tudunk ténykedni, hogy tapasztaljuk ezt jelenlegi inkarnációnkban, teljes erővel. Felkérnek minket, hogy walk-inok legyünk, amikor bizonyos funkciókat kell véghezvinni, melyeket az inkarnált entitás kíván elvégezni, de úgy érzi, hogy ehhez nincsenek meg a megfelelő képességei. Erre az alkalomra "behívnak" bennünket, és egy teljes dózist kapunk az emberi érzelemvilágból, különösen, mert egy olyan helyzet, ahol örömmel látnak egy ideiglenes testátvételt, nem érzelmektől mentes. Ezek az "izzadó tenyér"-szituk szoktak lenni, kalapáló szív-szituációk, ahol a léc magasan van, és a szorongás nagy. Hasonlók a mi érzéseink? Tapasztalatból beszélve, nagyon is azok.