Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1997. május |
- |
A halottakkal való beszélgetés egy régi keletű tevékenység, és valamennyi emberi kultúrkörnek vannak kifejezései és történetei ehhez a gyakori emberi tapasztaláshoz. A történetek legtöbbjét azok mesélik, akik nemrégiben veszítették el egy szerettüket, és a kötelék egy ideig még tovább él befejezetlen ügyek és problémák folytán, amik a nemrég elhunytnak vannak a még élőkkel kapcsolatosan. A leghíresebb történetek kísértésekről szólnak, amikor is egy bizonyos szellem kószál egy helyen, mint amilyen egy ház, valamiféle igazságszolgáltatás elvégzésére várva vagy múltbeli kötelékek folytán ácsorogva. A szeánszok, melyek során a halottat megfontolt szándékkal hívják, egy típusát képezik a Hívásnak, és mint ilyen beleesnek azon szabályok keretei közé, ahol is a hívott szeretetten kívül többen is érkezhetnek. Így hát egy szeánsz előhozhatja a hívott szellemet, más nyugtalan korábban emberi szellemeket, és különböző látogató idegeneket, akik a körülményektől függően vagy materializálódnak vagy sem.
Embereknek egy csoportja, akik egy szellemet manifesztálódásra kérnek, hogy az kommunikáljon velük, el fogja érni azt a szellemet ilyen vagy olyan módon. Ha a szellem nem manifesztálódik, az nem a Hívás abbéli hibájából fakad, hogy ezt a szellemet elérje, hanem ellenállásból vagy érdektelenségből. Ha a szellem már reinkarnálódott és már lekötötte egy új élet, akkor lehet, hogy egy gondolat nélkül eloszlatja a feléje intézett Hívást. Ha a szellem már belefáradt egy témáról vagy olyan lekötelezettségekről beszélni, amelyeket azok vetettek ki, akik most hívják, akkor a szellem lehet, hogy hátat fordít és visszautasítja a részvételt, végre megszabadítva a halál által. Ugyanígy ha a szellem már régóta vágyódik kommunikálni, lehet, hogy élni fog a lehetőséggel, de úgy is dönthet, hogy szemtől-szemben ezzel vagy azzal az egyénnel alkalmasabb lesz, és a saját elszámolásait későbbre teszi, azt az illetőt kísértve, akivel kommunikálni óhajt.
Amikor a Hívás egy olyan szellemnek szól, amelyik emberként van inkarnálódva, akkor ezt a szellemet lehet hogy a legutóbbi élete végett hívják, a legutóbbi inkarnációja végett, de lehet hogy valamelyik múltbeli élete miatt. A szellem mindenre ugyanolyan élénken emlékezik, mint a legutolsó inkarnációjára. Mindamellett, ez a felállás valósággal kéri belépésre az önmagukat-szolgáló idegeneket, akik alig várják a lehetőséget, hogy embereket befolyásoljanak. A legtöbb szellemekhez szóló hívás, akik híres vagy befolyásos emberekbe voltak inkarnálva a múltban, nem altruista* célokból történik, hanem személyes nyerészkedési indítékkal. Hová ástad az aranyat, mi a hiányzó darabka a kirakóshoz, ami lehetővé tenné egy ötlet szabadalmaztatását, hová vannak a kéziratok elrakva, stb. Így a Hívás az önmagát-szolgálnihoz kerül leadásra, aki a hazugságról és a félrevezetésről híres. Mímelni a hívott szellemet könnyű, táplálni a Hívást leadó emberek önző hajlamait pedig még könnyebb.
A személyazonossági kártyák nem ellenőrizhetők le szeánszokon, így bárki és
bármi megjelenhet, azt állítva, hogy ő a hívott szellem!
_____
*altruista = önzetlen, emberbaráti