Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1995 júliusa előtt |
1999. január |
A Hívásra a legkülönfélébb módokon válaszolnak, a Hívás természetétől függően. Amikor a Hívás a másokat-szolgálni felé lett kibocsátva, mi magunk felelünk, vagy a felebarátaink a másokat-szolgálniban válaszolnak. A választék, hogy egy adott hívó kivel áll szemben, nem olyan kiszámíthatatlan, mint egy sorshúzás, vagy mint egy városok szerinti felosztás. A választék a tevékenység jellege szerinti, és ha az illető által leadott Hívás egy bizonyos kategóriába esik, akkor az adott másokat-szolgáló idegen csoport válaszol. Jóllehet sok másokat-szolgáló csoport van munkában - több száz, ami azt illeti -, ez így sokkal könnyebben tartható fenn, mivel a csoport figyelése meghatározott fajtájú gondolatokra állítható be, és mindenki, aki a keresésen fennakad, feleletet fog kapni. Ez egyszerű és közvetlen.
Ha a Hívás az önmagát-szolgálni felé történt, abból kellemetlen látogatások származhatnak. Ez összezavarhat néhány embert, akik úgy érzik, ők őszintén törődésből és szeretetből hívtak, egy imában, például. Az ima gyakran egy olyan kérésbe van beleágyazva, hogy az illető meg legyen mentve a szenvedésektől, így könnyű látni, hogyan tud az önös érdekeltség bekúszni egy ilyen Hívásba, még ha ez a Hívás úgy lett is megszerkesztve, amit az emberi társadalomban egyesek egy szerető vagy vallásos módnak, és egyáltalán nem önzőnek mondanának. A félelem már önmagában is egy olyan mechanizmus, amelyet az önmagukat-szolgálók arra használnak fel, hogy az abba az irányba hajlókat, azokat, akik olyan gondolatokkal kacérkodnak, még inkább abba az irányba hajtsák. Akik félnek, azok igencsak saját magukra figyelnek. Ha egy zsúfolt színházban az kiáltjátok, "Tűz van!", hány ember gondol másokra? Saját magukra gondolnak.