ZetaTalk: Legyőzés/legyőzetés

Emberek között, a legyőzetés és a kontroll elveszítése nem egyszerű téma. Ez a ti állapototok végett van, mivel ti a szellemi fejlődés és hajlamosság minden lépcsőfokán álló emberek között tartózkodtok. A szélsőségek jelen vannak, kezdve a szadistától, aki mások mentális vagy fizikai megkínzásának lehetőségét keresi a hatalomérzetért, amit ez okoz neki - egészen a szentig, aki egy pokrócot egy hóviharban egyenlően osztana meg egy másikkal. A szentet legyőzte a másik szüksége? Mi a helyzet a szerelmesekkel, akik a fizikai egyesülést olyannyira kívánják, hogy a szenvedélyes eggyéolvadást a szerelembe való belefulladásként írják le? Ez nem úrrá lesz rajtuk? Mi a helyzet egy kisgyerek anyjával, aki a gyereket veszélyben látva gondolkodás nélkül magát tenné a helyébe? Ezen az anyán nem úrrá lett a védelmi vágya? Ha valaki úgy döntene, hogy segítségére siet másoknak, saját magát az áradás elé helyezve, és így legyőzetve, úgy érezné, igazságtalanság érte?

Erre nincs könnyű válasz. A 4. denzitású másokat-szolgálniban, erre könnyű a válasz. Valakin úrrá lehetnek a körülmények, de nem más entitások. Amikor valakin úrrá lesznek a körülmények, akkor ez hasonló az időjáráshoz, viharhoz vagy balesethez. Másokat-szolgáló entitások nem vágynak úrrá lenni egymás fölött. Mi azt szeretnénk látni, hogy mindenkinek meg legyen a szabadsága az ő saját kimenetelének, az ő saját útjának eldöntésében. Mi a személyes döntések mellett vagyunk, teljes mértékben. A másokat-szolgáló orientációban álló entitások személyes döntései nem olyanok, amelyekből másoknak kára származna. Csak maga az entitás érintett. Ezért hát szabadsága van.

Mindamellett, az emberi viszonyaitok közt, ahol körül vagytok véve más, a spirituális érettség és orientáció mindenféle szintjein álló emberekkel, lehetséges, hogy felülkerekedjenek rajtatok nem a körülmények, és nem a saját döntéseitek, hanem mások uralkodási vágya a saját személyes biztonságérzetükre vagy hatalomvágyukra. Ez egy másik dolog, sokat dramatizálva a filmjeitekben és az irodalmatokban. Hogyan ismerhető fel, ha a vonal át lett lépve? A gyermek sírása uralkodás? Úgy döntötök, nem. A gyerek tánca az uralkodás összegyűjtésének középpontján áll? Ti szeretettel tekintetek erre. A feleség kívánsága egy időre távol a családi és munkahelyi gondoktól dominancia? Ti ezt szexuális és érzelmi szükségletnek tekintitek, és egy bóknak veszitek, a megkívánás egy formájának.

Mikortól válnak az emberi kívánságok dominanciává, és mikortól szűnik meg az emberi válasz a kívánságra egy törődésnek lenni, hogy aztán behódolássá váljék? Egy nehéz hívás. Megóvni magatokat a dominanciától: helytelen lenne elzárni mindenféle empatetikus választ. A gyerek szünet nélkül sír, mert a szülő nem fogja hagyni, hogy uralkodjanak felette. Ugye értitek, mit akarunk mondani? Ugyanígy, a hirtelennőtt gyerekkel, aki sírva kéri, hogy figyeljenek rá, a figyelemnek egy fronthelyét követelve, amikor mások ugyancsak kárt szenvednek, lehet gyerekként bánni - hisz lám, valóban az -, vagy el is lehet küldeni. Melyik a nagyobb spirituális növekedés útvonala? És uralkodás-e ez?

Összegezve, ez a kérdés nem válaszolható meg az emberi viszonyokra nézve, ahol szét kell válogassátok a különféle saját magatokra irányuló kívánalmakat, a helyes prioritásoknak megfelelően. Minden szituáció más. A választóvonalat a mások bizonytalanságára és éretlenségére tekintettel lévő empátiás viselkedés és a között, hogy az emberen uralkodjanak, nem könnyű kisilabizálni. A spirituálisan jobban hozzáértők képesek felmérni, és tudják, hogy adni másoknak mikor történik jó célból, és mikor szolgál egy csillapíthatatlan önzési vágyat. Néha hibás döntések születnek. Így tanulunk. Az embert kihasználhatják. Az ember néha megbán dolgokat. Az ember lehet, hogy elmulaszt reagálni egy kérésre, ami visszatekintve indokolt, sőt égető lett volna. Az ember sajnálkozik. Végül, az ember növekszik, szellemileg és bölcsességben.

All rights reserved: [email protected]