Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
2002. május |
- |
Az élet a Földön aludni szokott, sok tényező következményeként, melyek nincsenek jelen más világokban, ahol a kifejlődött élet nem szükségszerűen szokott aludni. Mik ezek a tényezők, és hogyan bírja ki az élet, amely máshol fejlődött ki, alvás nélkül? Majdnem minden világ, amely életet fejleszt ki, forog, mivel forgás történik a folyékony vagy olvadt maggal rendelkező bolygókon, amelyek melegek és nem hidegek, ami az életnek előfeltétele. Így ezeknek a világoknak nappaluk és éjszakájuk van, de egyedül az éjszaka nem szabja meg az alvás szükségességét. A Földön a tényező, amely a fejlődő életet rendszeres alvásba taszította, a ragadozók voltak, nagyok, falánkak és vadak. Míg ma csak nagy macskáitok, farkascsordáitok és nagytestű medvéitek vannak, meg cápáitok az óceánokban, a múltban az élet a Földön sokkal bizonytalanabb helyzetben volt. Nézzetek a dinoszauruszok korára, T-Rex és kardfogú tigris. Azok az élőlények, amelyek nem ragadozók voltak, egy rövid és nem túl édes életet várhattak, állandó menekülésben, a tömegtermelésére támaszkodva a tojásokat vagy a kicsinyeket illetően, annak érdekében, hogy a fajt fenntartsák. Mint a vegetáció, amely nagy számmal termel magokat, hogy néhány növény túlnőjön azon a ponton, hogy megegyék, és új magokat teremjen, a nem-ragadozó fajoknak kevés reményük volt a fennmaradásra, hacsak nem ezt tették. Mindamellett, túl a patás csordákon, amelyek elfuthattak vagy egy kört alkothattak, hogy a támadásokat elhárítsák, és így fenntarthatták magukat, és túl a bogarakon, amelyek könnyen meg tudtak sokszorozódni tömeges peterakással, volt még egy evolúciós technika, amely lehetővé tette a túlélést - az alvás.
Ahogy Darvin rámutatott, azok a tulajdonságok, amelyek életképesnek bizonyultak, tovább vivődtek a következő generációra. Azok az élőlények, amelyek hasadékokba másztak, és aludtak, elkerülték a ragadozók figyelmét a sötét periódusokban, amikor a szag érzékelése lehetővé tette a ragadozó számára, hogy felkutassa a zsákmányt, a látás hiánya pedig meggátolta volna a zsákmány számára a könnyű menekülést. Egy alvó élőlény csendes, eltölti az időt anélkül, hogy nyugtalan lenne, és energiát konzervál. Egyszerűen kifejlődött az, hogy az alvás egy pozitív evolúciós technika lett, és ezek a gének tovább adódtak még a ragadozóknak is, köszönhetően annak, hogy az evolúciós fa elágazásai nem egyenes vonalakban haladnak, hanem keresztbe-kasul. A ma zsákmánya a holnap ragadozójává válhat, az evolúció által. Az evolúció ekkor hasznát vette az alvó állapotnak, ugyanúgy előnyt nyújtva azoknak a lényeknek, amelyek szintén így fejlődtek. Az az élőlény, amelyik magasan készenlétben volt az ébrenléti állapotokban, sokkal valószínűbben tudta
Az az élőlény viszont, amely lassú volt az éber állapotokban,
Annak érdekében, hogy magasan éber legyen napközben, a testnek bizonyos funkciókat kell ellátnia alvás közben. Nem arról van szó, hogy a fejlődő test döntene úgy, hogy így tegyen, hanem arról, hogy azok a testek, amelyek mutálódnak és ezt teszik, kiválasztódnak a sikeresség alapján, hogy elterjesszék a génjeiket. Milyen folyamatokat kell a testnek lefuttatnia, amelyek elhalasztódhatnak az alvási fázisig? A nap eseményeinek kiszelektálása, az agyban, egy ilyen folyamat. Szervi funkciók az alvás alatt is folynak, mint a vese- vagy májműködés, emésztés, de ezek a funkciók kis érdeklődést váltanak ki a kíváncsi emberben, aki, inkább, az álmain tűnődik.
A túlalvás, a menekülési vágy, renyheségben hagyja az embert. A test megtanult alkalmazkodni az alváshoz, bizonyos szervi funkciókat ebben az időben látva el. A test arra számít, hogy egy megfelelő mennyiségű éber állapot fog következni, így nem riadóztatja magát mindig, hogy megállítsa az alvási állapot funkcióit, amikor túlalvás történik. Ezért, a kialvatlanság, vagy a túl sok alvás, kémiai egyensúlyhiányokat hozhat létre a testben, hogy így a test nem érzi jól magát. Az óriás humanoidok a 12. bolygón nem alszanak, ahogy említettük, hanem pihenési állapotokba vonulnak. Ahogy az észre is vehető a fejük formájára nézve, amely inkább hosszú és keskeny, mint kerek, mint az embereké, nekik nem ugyanaz volt az evolúciójuk. Az emberiség a Földön való túlélésre lett genetikailag rátervezve, és a tervezési fázisok egynémelyike független agyrészeket hozott létre, a tudatalattit és a tudatot, amelyek fizikailag elkülöníthető agyak. Ezeknek az óriás humanoidoknak nincs meg ez az elkülönítésük, de ugyancsak lassúbbak és kevésbé éberek, mint sok "besózott" ember. Ha naponta érintkeznétek velük, ezt észrevennétek.