ZetaTalk: Verés

Rendszeres vita tárgyát képzi azok között, akik magukat gyereknevelő szakértőként bizonygatják, hogy kényeztetni vagy büntetni kell-e a gyereket; hogy hagyni kell-e a gyereket, hogy az felfedezhesse saját világát bármely megszorítások nélkül, vagy korlátozni kell-e a mozgásterét, határokat húzva mindenütt, hogy a következményeket egy hosszú, komoly beszélgetés formájában kell-e a kifejezésére juttatni, vagy az élelem vagy a kiváltságok megvonásával, vagy akár fizikai büntetéssel, mint amilyen a verés. Kell-e verni a gyerekeket?

A verés támogatói arra mutatnak rá, hogy a módszer eredményes. Szerintük a gyerek együttműködő lesz, és lehet, hogy a dolog fáj neki egy-két pillanatig, de azután tisztán megérti, hogy hol vannak meghúzva a korlátok és a határok, és ettől fogva egy nyugodtabb élete lesz. Nos, természetesen, a szülő élete lett nyugodtabb, de aligha ez a helyzet a gyerekével. A gyerek nyugtalansága a föld alá került / ellenállásba ment, párolódva és kavarogva a gyereken belül, aki egyszerre elveszítette a bizalmát abban, hogy a szülei bármit is megértenének azzal kapcsolatban, amivel a gyerek foglalkozik. Egy sütiért nyúlás erőszak-kitörést vált ki az anyuból, de talán az apu nem nyúl mohón a söréért vagy a pattogatott kukoricájáért, amikor a focit nézi? A gyerek nem társítja az egészséges élelem és a növekvő test fogalmát ezzel a tevékenységgel. A gyerek aligha van nyugalomban a verés hatására, inkább sokkban van.

All rights reserved: [email protected]