ZetaTalk: Múltbéli életek

A múltbeli életek kinyomozása nagyon népszerű, főleg Kaliforniában. Mivel az állítást nem lehet megcáfolni, a követelés költőivé válik. Minden múltbeli élet megváltoztathatatlanul romantikus vagy nagy hatást keltő - érdekes időkben éltek, előkelő környezetben, mindig erősek és egészségesek voltak, intelligensek és vonzók. Bár a múltbeli földi életek óriási számát a betegségek elleni küzdelem jellemezte, törött fogakkal, hiányzó vagy csonka végtagokkal; és az egészségügyi problémák, melyek jelenleg is sújtják az emberiséget, kimondhatatlanok voltak - az előbukkanó múltbeli életek mind egészséget, sőt ragyogó egészséget látszanak magukban hordozni. Míg úgy 5% kivételével a világ népessége átlagos vagy lassú észjárású volt, a múltbeli életek változatlanul olyan társadalmi helyzetek magukba foglalására követelnek jogot, melyek relatíve magas IQ-t igényelnének. És amíg az emberiség történelmének nagy része szégyenteljesen múlt el, és nincsenek róla feljegyzések, úgy tűnik, hogy a közzétett múltbeli életek mindegyike valamelyik jelentős történelmi időszak vagy jól feljegyzett időszak közepébe csöppenve helyezhető el. Mi folyik itt? Ezek a múltbeli emlékek, amikre emlékeznek, mint kitalációk, vagy az emlékek szelektívek?

A múltjaikban kutató emberek sok összeütközéssel kerülnek szembe. Az emberi formának nincs emléke múltbeli életekről, és a szellemnek nehézségei vannak, ha olyan dolgokról kell beszélnie a tudathoz, melyekről annak nincsenek fogalmai. A fogalmak felépítése, kis korban vagy a felnőtt korban, a fejlődésnek egy lépését képezi. Az összetett fogalmak sok kisebből épülnek fel, és ahol a kis fogalmak nem léteznek, az út el van zárva. A múltbeli életek egy olyan történelembe jelentenek belépést, amit sehol nem jegyeztek fel a Földön, olyan életkörülményeket, kultúrákat, szokásokat, és olyan fizikai megjelenést, mely a ma élő emberek minden képzeletét felülmúlja. Egy barlanglakó emberként eltöltött múltbeli életre, ahol az étrend bogarakból és férgekből állt, valamint elkeseredett alkalmakkor még növényevők ürülékéből is, nem emlékeznének. Ezért azok a múltbeli életek, melyekre emlékeznek, valóban afelé hajlanak, hogy beilleszthetők legyenek az írott történelembe. Adjátok hozzá ehhez a szelektív emlékezethez az emberi hajlandóságot, hogy letagadja a kellemetlenségeket. Egy múltbeli élet, ahol az ember csúf volt és kegyetlenül viselkedett, valószínű, hogy nem fog középponti helyet kapni, és azokat a múltbeli életeket, melyek nem haladnak meg egy minimális elfogadhatósági kritériumot, lenyesik és átjavítják a rájuk emlékező emberek, akik ugyanígy szelektív emlékezettel rendelkeznek a jelenlegi inkarnációjukat illetően is.

A múltbéli életekre a legtöbb esetben nehezen megfogható üzenet alapján emlékeznek, melyet a lélek ad a jelenlegi inkarnációnak, a testnek. Ha a léleknek erős hajlandósága van arra, hogy a dolgokat integrálja, hogy mindent egymásba építsen, kijavítson múltbeli hibákat, lehet, hogy határozott lesz ezen üzenetek alatt, így az ember nem nyugszik, amíg szinkronba nem kerül a programmal. Ilyen inkarnáció során történik, hogy az emberek arról számolnak be, hogy múltbéli életeket fedtek fel. De ha nem létezik ilyen szituáció, a meditáció és a koldulás a lélekhez, hogy teljes színben, hangban és szenvedélyben játssza le az érdekes múltbeli életeket, nem kap kitüntetést. A lélek ezt üres kíváncsiságnak tekinti az ember részéről, akit nem tekint egyenrangú félnek az inkarnáció alatt. Következésképp, ilyenféle próbálkozások, nem hivatottak lévén, hasztalanok. Ezért a múltbeli életeiket rekonstruálni próbáló emberek egy szélmalomharcot vívnak, és soha nem fognak közel jutni a szakállas igazsághoz.

All rights reserved: [email protected]