ZetaTalk: Elmebaj

Az agy lényegileg fizikai, és befolyások ezreinek van kitéve beleértve a sérülést, a testen belül termelt kémiai anyagokat, a testbe betörő vagy bejuttatott kémiai agyagokat, és az öregedés hatásait. Az ember csak meg kell látogasson egy zárt osztályt, egy öregek otthonát, vagy egy sikátort, hogy a valóságtól elszállt és láthatólag másik világban élő embereket lásson. Még a primitív ember is szenvedett ezektől a problémáktól, beleőrülve a fájdalomba vagy a félelembe, vagy akár úgy születve, valamint - borzalmára vagy élvezetére - felfedezte, hogy bizonyos ételek többet tettek annál, minthogy megtöltötték a hasát. Vajon az elmebaj és a szenilitás lényegi-e az embernél, és van-e rendeltetése? A válasz igen, a kérdés mindkét részére, bár egy haszontalan csapásnak tűnik azok számára, akik a társadalom fogaskerekeit egyenletes járásukban szeretnék tartani.

Hasonlóan az ájuláshoz, az elmebaj és a szenilitás lehetővé teszik az emberi állat számára, hogy lekapcsolódjék a valóságról. A katatoniás vagy autista egyének, kémiailag, egy olyan helyen vannak, ahol nem éreznek idegességet. A világ számukra nem létezik. A hallucinációk/illúziók ugyanezt a célt szolgálják, mivel az egyén egy olyan világot építhet ki maga köré, amely a céljainak megfelel. Mennyiben különböznek ettől az azokból a játékokból származó illúziók, amelyeket emberek játszanak saját magukkal, hogy biztosabbá, vonzóbbá vagy értékesebbé tegyék magukat a saját szemükben, mint amilyenek mások szemében? A depresszió is egy célt szolgál abban, hogy az egyénben behúzódást és visszavonulást kelt egy olyan világtól, amely fájdalmas. Ideje mérlegelni és egy új útvonalat kijelölni. A szenilitás, az Alzheimer kór nevezetű genetikai betegségen kívül, azokban a legnagyobb, akiknek a legkevesebbjük van, amiért élhetnének. A tevékenységek és a bonyodalmak voltaképpen megelőzik a szenilitást. A szenilitás eltompítja az idősek tudatát, hogy így boldogabb időkre emlékezhetnek vissza, amikor fiatalabbak voltak.

Az emberi társadalom az elmezavart egy problémának látja, mert ez egy széthullás, de főleg a látható kín miatt, amiben az érintett van. Az autista gyerek nem dermed halálra félelmében? A krónikus depressziós nem marad ki az életből? A paranoiás skizofrénnél nem az van, hogy állandóan készenlétben van és soha nem pihen? Amit nem vesznek bele az egyenletbe az az, hogy milyen az egyén világa az elmebaj nélkül - ahol a fájdalom csöndesen születik, viszont sokkal erősebb. Az elmebaj zajos és észrevehető, míg a betegség kialakuló fázisában lévő egyén általában nyugodt és jó magaviseletű. Akkor hát az elmebaj nem is probléma? Természetesen probléma, mivel ez a gyötrelem jelzőszászlaja.

A pszichózissal született gyerekek azért olyanok, mert a genetikai kockavetés egy ultra-érzékeny természetet adott nekik, és egy olyan védett világban való életre ítéltettek, amilyenben vannak. A depresszióra hajlamosak kigyógyulnak, amikor megváltoztatják az őket lehangoló életszituációt, egyes esetekben drámai sebességgel. Az, hogy sok depresszióra hajlamos személy nem tér magához, hanem a boldogtalanságát depresszió elleni szerekkel maszkolja, nem annyira a betegség kormányozhatatlanságára utal, mint inkább a társadalom ridegségére. A tudathasadásosak ugyanazokra a stresszhatásokra reagálnak, mint más emberek, viszont egy erősebb és gyorsabb reakcióval. Ezt széles körben felismerik azáltal, hogy a skizofréneknek egy védettebb környezetet biztosítanak, de mivel a nyomás a társadalom számára az, hogy újra felszívja az egyént, ezért bármely pihenő a kémiai sürgetőkből rövid életű. Az anti-pszichotikus gyógyszerek egyszerűen csak maszkolják a tombolási késztetéseket, mintha a tűzoltócső örökké a lángok felé lenne fordítva, hogy lehessen mondani, hogy a tűz el van oltva. A probléma itt nem annyira az, hogy elmebaj következik be az élet stresszeiből kifolyólag, mint inkább az, hogy a társadalomnak merev elvárásai vannak minden polgárjával szemben.

Történik-e elmezavar az állatok birodalmában, az emberi állaton kívül? Mindenképpen, mely tényt az állatorvosaitok tanúsíthatják elsőként. A pszichotikus háziállatoknak, mindamellett, általában megadják a javallott életmód-változtatásokat, és azok kigyógyulnak. Az emberi társadalom nem ilyen jóindulatú az emberi állattal, akit általában gyógyszerekkel tömnek tele, és azt mondják neki, hogy küzdjön tovább, ehelyett.

All rights reserved: [email protected]