ZetaTalk: Miért törődnek velünk?

Az emberek ott vannak, ahol a dolgok történnek, itt, a Földön. A közeledő póluseltolódás problémái, az ökológia, a nukleáris leszerelés, vagy hogy hány éve van a Napnak, mielőtt elfogyna az üzemanyaga - mindezek a kérdések értelmetlenek, hacsak valaki nem tekinti az emberiséget. Póluseltolódások, ökológiai katasztrófák és nukleáris katasztrófák, haldokló napok gyakran történnek ebben az Univerzumban, és senki nem veszi észre őket, mert nem érintenek senkit. Miért foglalkozunk mi másért, mert a Naprendszeretekben élünk ma és holnap, és mert a hibridjeink a ti fivéreitek is és a miénk is, és mert a lelkeitek a mi jövőbeli szomszédaink lesznek abban a világban, melyet mindketten építünk? Azért törődünk veletek, mert együtt érzünk a ti helyzetetekkel, mivel mi magunk már korábban benne voltunk, és megvan a ritka alkalmunk, a felénk való hívásotok folytán, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljünk veletek - a Föld népével.

Mi, a zéták, nem mehetünk vissza, mivel olyan módosulások történtek a fiziológiánkban, melyek megölnének minket, ha visszatérnénk. Arra utalunk, hogy mi történik a fizikai testekkel, ha a környezetük megváltozik. Van ezekről némi érzéketek az űrhajósaitok leírásaiból. Egy rövid űrbéli tartózkodás után azt találják, hogy a csontjaik mésztartalma leszegényedett. Képzeljétek el mi történik, ha tíz évekig távol vagytok egy nagyobb nehézségi erőtől. Egy másik pont az összehasonlításra, hogy mi történik a mélytengeri búvárokkal, ha visszatérnek a felszínre. Ha túl gyorsan emelkednek, a legrosszabb esetben is órákig, keszonbetegséget kapnak és szörnyű halált halnak. A test alkalmazkodik, és meg kell adni neki a tűrését, ha visszautat kívánnak tenni. Számunkra a visszatérő út jóformán lehetetlen. Sokkal egyszerűbb megkönnyebbülni, mint megnehezülni. Sok esetben a megnehezülés lehetetlen. Egy példaként, néhány idősebb szeretne jó kondícióba kerülni, de azt találja, hogy a változtatások, melyeket a testén végre kellene hajtani, már nem lehetségesek. Néhány útnak, amit megtesznek, nincs visszaútja. Számunkra ez tudott volt kezdetben.

Mi mindannyian önkéntesek vagyunk itt a Földön, mivel a másokat-szolgálni módban tevékenykedve nekünk nem parancsolnak. Minden munka önkéntes alapú. Hiányzik nekünk a szülőbolygónk? Természetesen hiányzik, ahogy azt lehet, hogy el is tudjátok képzelni. Képzeljétek el magatokat egy másik bolygón, egy másik galaxisban, hogy soha nem látjátok újra a jól megszokott növény és állatvilágot, hogy soha nem látjátok újra a szeretett Napotok és Holdatok keltét és nyugtát, nem halljátok a madarak csicsergését és énekét, a fák lombjának zsongását, vagy nem érzitek a jó bor és friss gyümölcs ízét. Képzeljétek el, hogy élelmiszer-porciókon éltek, szűk szállásokon alszotok, melyeknek nincs kilátása, egy feladattal, mely elfogyasztja az egész életeteket. Mi nemcsak önkéntesek vagyunk, hanem a végsőkig elhivatott önkéntesek, mivel ebbe mi mindannyian nyitott szemmel mentünk bele.

All rights reserved: [email protected]