ZetaTalk: Zéta történelem

A mi Ébredésünk nem összevethető a tiétekével. A mi világunk összeomlott, mielőtt mások a galaxisban kapcsolatba léptek volna velünk. Romhalmazban voltunk. Elrejtőzve éltünk, mélyen a föld alatt. Megszégyenültünk. Nem voltunk elérhetők. Telepatikusan léptek velünk kapcsolatba, és arra kértek minket, hogy jöjjünk elő a földalatti otthonainkból, ki a felszínre. Csak a merészebbek tettek így közülünk. Sok esetben lemészárolták őket. A szégyenünk akkora volt, hogy a nézet, hogy másoknak felfedjük magunkat, akik láthatták volna a gyalázatunkat, elviselhetetlen volt. Leöldöstük a hírvivőket, azokat, akik bátrak voltak közülünk. Ez az eljárás tartott egy darabig, majd hirtelen megváltozott. Mintha egy könyörület-hullám jött volna ránk, és magunk iránt is szánalmat éreztünk. Azután minden más volt. Kíváncsiak voltunk és felfedezők. Nem tudtunk várni a kapcsolatig, és úgy látszott, hogy vállalkozónak lenni a norma. Ez tényezők egy kombinációjának következménye volt. Részben mindannyiunknak meg kellett bocsátania saját magának, mielőtt képesek lettünk volna egymásnak megbocsátani.

Elpusztítottuk a világunkat, mint ahogy ti is azon vagytok, a tett folyamatában vagytok. A világunk ugyanolyan csodálatos volt, mint a tiétek, és már soha nem lesz ugyanaz. A zéta történelem nem egy csinos. Borzalommal szemlélünk néhány fejlesztést a Földön, mivel párhuzam van bennük. Ezek a fejlődések nem ritkák a 3. denzitások alatt az Univerzumban. Befogni az atomot. Mérgeket teremteni, melyek generációkig, eónokig tartanak. Mi ezt tettük és többet. Biológiai elemeket teremtettünk, amit ti biológiai fegyvereknek neveztek, hogy elpusztítsuk a másik fél támogatóit, az óhajtott terület tönkretétele nélkül. Túl későn vettük észre, hogy az ellenfél támogatói mi magunk voltunk. Mi mind egyek vagyunk, és ha tönkretesszük a bolygót, mely a mi otthonunk, mindenki számára tönkretesszük. A mi Ébredésünk 37 évig tartott. Emlékeznetek kell, hogy nekünk egy elszigetelt társadalmunk volt, ahol nem volt lehetséges menekvés egy új esemény elől. A válaszunk összenyomott volt. A vágyunk a kapcsolatra egy kívánsággal is vegyült, hogy a szégyenünket levezekeljük. A kívánságunkat, hogy a viselkedésünket megváltoztassuk, a helyzet vezette, és ez bizonyos mértékben még mindig hajt minket. A technológiánk a harci eszközökre összpontosult.

Miután lakhatatlanná tettük a világunkat, a magunk megváltoztatására koncentráltunk, a genetikai módosításokra, hogy eltávolítsuk magunkból azokat a részeket, melyeket a pusztításért felelőseknek ítéltünk meg. Szóval mi fejlettek voltunk ebből a szempontból. Félénkek voltunk, és vendégei azoknak, akik felvették velünk a kapcsolatot. Egy kis idő után láttunk magunknak egy szerepet, mely azt lehetővé tette volna számunkra, hogy jobban érezzük magunkat. Most már kevésbé vagyunk félénkek, de összehasonlítva más galaktikus fajokkal, nem vagyunk tekinthetők határozottnak. Úgy ismernek minket, mint A Gyászolók. Határozatlanok vagyunk, hogy elmondjuk-e ezt nektek, mivel senki nem akar a fájdalmakra emlékezni. A szenvedés átfordul szenvedéllyé, ha cselekedni lehet. Mindamellett, a mi szerepünk a ti világotokban ezen a ponton egy szemlélődő szerep. Nem léphetünk közbe, csak nézhetjük, hogy hogyan ismételtek meg néhány ugyanolyan lépést.

All rights reserved: [email protected]